Végtelen erőfeszítés, végtelen kitartás, végtelen szerénység. (Rain vezérelve)

Tudtam, hogy ránézésre nem tűnök valami nagy számnak, a megjelenésem sem túl vonzó, de a bensőm elég rendkívüli. Minden színpadra lépés előtt azt mondom magamnak, hogy én vagyok a legjobb, és minden előadás után ugyanúgy azt, hogy nem én vagyok. Ezért minden fellépés előtt 120 százalékosan kell felkészülnöm, hogy az előadáson 100 százalékos teljesítményt tudjak nyújtani. Ennek érdekében minden álló nap folyamatosan képzem magam. Már nagyon hosszú ideje alváshiányban szenvedek, mert ha éppen nem dolgozom, akkor vagy edzek, vagy a koreográfiákat és a dalokat próbálom. Éppen úgy, mint a filmfelvételek idején, ha valamit nem csináltam jól, képtelen vagyok aludni. Akár színészként, akár énekesként, a legjobbat kell tudnom kihozni magamból. De nem kell aggódni, hogy most nincs elegendő időm az alvásra, jut arra majd bőven a halálom után. (Rain)

Ez a fiatalság, ez az egészség... és a túlcsorduló önbizalom... az erőfeszítés, amit az oly hihetetlen előadásai sikeres megvalósításáért tett... és a tehetség, amit felmutat, ezek töltenek el spontán tisztelettel engem. Azt gondolom, hogy a történelem a fontos személyiségek között fogja jegyezni. Úgy, mint aki színészként és zenészként egyaránt sikeres lett. ...
Ami igazán meglepő Ji-hoonban, az az, hogy egyfajta düh, bosszúvágy és szomorúság, az összes efféle sötét, komor negatív motiváció az ő esetében rendkívül optimista és derűs módon ölt testet.
(Park Chan-wook rendező)

익숙치 않아서 / I CAN'T GET USED TO IT / NEM TUDOM MEGSZOKNI (LYRICS)




NEM TUDOM MEGSZOKNI


Dalszöveg és zene: Park Jin Young
Fordította: Harudo11


Ma váratlanul újra láttalak
De idegen állt előttem ott, kiről csak meséltek nekem

Meglepett nagyon a mosoly az arcodon
Míg velem voltál, nem ragyogott így az sohasem

Oly szánalmasnak tűnhettem neked
Magányos voltam, szinte bánat élt csak bennem

Csupa könny volt a szemem, s te faggattál engem
Miért sírsz, miért hull könnyed, mi fáj annyira nagyon?

Én akkor megpróbáltam hazudni neked
De mikor láttam a pillantásod, amellyel néztél rám

Ott átszakadt a gát, áttörve szívemen
áradt belőlem, áradt a szó

Én olyan árván fekszem le, olyan árván ébredek
Enni árván, egyedül - megszokni nem tudom

Örülni magányosan, bánkódni magányosan
Megszokni nem tudom, megszokni nem tudom

Miért nem tudlak elfelejteni? Hogy lehet, hogy
Rád gondolva elfog most is még a sírhatnék?

Már volt elég időm, hogy elfelejtselek
Miért nem tudok nem emlékezni hát egy percre sem?

Már éltél magányosan - biztatom magam -
Meg kell próbálnod most visszatérni abba az időszakba...

De ott azt látom én, hogy üres az a tér
A hely, ami utánad maradt

Én olyan árván fekszem le, olyan árván ébredek
Enni árván, egyedül - megszokni nem tudom

Örülni magányosan, bánkódni magányosan
Megszokni nem tudom, megszokni nem tudom










비 n001

앨범명 : 나쁜 남자
실연시간 : 04:40
Disc정보 : CD 1 , Track 5
작사 : 박진영
작곡 : 박진영
편곡 : 방시혁

가수비
작사 박진영
편곡방시혁



    Album: n001 (Bad Guy)
    Időtartam: 04:40
    Sorrend: CD 1, 5. szám
    Dalszöveg és zene: Park Jin Young
    Arrangements & transcription: Bang Si-hyeok



    익숙치 않아서


    오늘 우연히 너를 만났어
    말로만 듣던 그 사람이 니 곁에 함께 있었어

    난 너무 놀랐어 내 곁에 있을 땐
    볼 수 없던 환한 미소를 짓고 있었어

    하지만 넌 내가 불쌍한지
    내 모습이 그리 초라해 보였었는지

    눈물을 글썽이며 꼴이 이게 뭐냐며
    왜 이렇게 힘들어 하냐고 내게 물었어

    난 거짓말을 해보려고 했지만
    날 보는 너의 눈을 보니 그만 나도 모르게

    내 마음속에 있던 하고팠던 말들이
    그만 흘러나오고 말았어

    난 혼자 잠이 드는 게 혼자 일어나는 게
    혼자 밥을 먹는 게 익숙칠 않아

    난 혼자 좋아하는 게 혼자 슬퍼하는 게
    익숙칠 않아서 익숙칠 않아서

    난 왜 널 잊질 못하는지
    아직도 너만 생각하면 계속 눈물이 나는지

    이만하면 이제 잊을 때도 됐는데
    시간이 흘러도 왜 대체 나지질 않는데

    난 어차피 너를 만나기 전에도
    혼자서 살았으니 그때로 돌아가자고

    내 자신을 계속 달래보려 해도
    너의 빈자리만 보여

    난 혼자 잠이 드는 게 혼자 일어나는 게
    혼자 밥을 먹는 게 익숙칠 않아

    난 혼자 좋아하는 게 혼자 슬퍼하는 게
    익숙칠 않아서 익숙칠 않아서

    난 혼자 잠이 드는 게 혼자 일어나는 게
    혼자 밥을 먹는 게 익숙칠 않아

    난 혼자 좋아하는 게 혼자 슬퍼하는 게
    익숙칠 않아서 익숙칠 않아서

    난 혼자 잠이 드는 게 혼자 일어나는 게
    혼자 밥을 먹는 게 익숙칠 않아

    난 혼자 좋아하는 게 혼자 슬퍼하는 게
    익숙칠 않아서 익숙칠 않아서






    I CAN'T GET USED TO IT

    Translation by: soliloquies


    Today I met you by chance
    That person who I had heard about was there with you
    I was so surprised because there was a smile on your face
    A smile that had never been there when you were with me

    I guess I seemed pathetic to you, so lonely and sad
    There were tears in my eyes
    So you asked me why I was crying, why I was hurting so much
    I tried to lie to you
    But when I saw you looking at me I couldn't help myself
    All the words that were in my heart spilled out

    Going to bed alone, waking up alone
    Eating meals alone, I can't get used to that
    Liking something alone, feeling sad alone
    I can't get used to that, I can't get used to it

    Why can't I forget you?
    Even now if I think of you tears fill my eyes
    Enough time has passed for me to forget about you
    So why can't I forget you even after all this time?
    There was a time before we met when I lived alone
    I say to myself that I'll try to go back to that time
    But then all I see is the empty space that you have left

    Going to bed alone, waking up alone
    Eating meals alone, I can't get used to that
    Liking something alone, feeling sad alone
    I can't get used to that, I can't get used to it

    Ohhhh Going to bed alone, waking up alone
    Eating meals alone, I can't get used to that
    Liking something alone, feeling sad alone
    I can't get used to that, I can't get used to it


    Forrás: http://www.rainjihoon.com/rain_en_lyric_v1_cant_get_used_to_it.htm



































    dátum:

    Nincsenek megjegyzések:

    Megjegyzés küldése

    Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)