Végtelen erőfeszítés, végtelen kitartás, végtelen szerénység. (Rain vezérelve)

Tudtam, hogy ránézésre nem tűnök valami nagy számnak, a megjelenésem sem túl vonzó, de a bensőm elég rendkívüli. Minden színpadra lépés előtt azt mondom magamnak, hogy én vagyok a legjobb, és minden előadás után ugyanúgy azt, hogy nem én vagyok. Ezért minden fellépés előtt 120 százalékosan kell felkészülnöm, hogy az előadáson 100 százalékos teljesítményt tudjak nyújtani. Ennek érdekében minden álló nap folyamatosan képzem magam. Már nagyon hosszú ideje alváshiányban szenvedek, mert ha éppen nem dolgozom, akkor vagy edzek, vagy a koreográfiákat és a dalokat próbálom. Éppen úgy, mint a filmfelvételek idején, ha valamit nem csináltam jól, képtelen vagyok aludni. Akár színészként, akár énekesként, a legjobbat kell tudnom kihozni magamból. De nem kell aggódni, hogy most nincs elegendő időm az alvásra, jut arra majd bőven a halálom után. (Rain)

Ez a fiatalság, ez az egészség... és a túlcsorduló önbizalom... az erőfeszítés, amit az oly hihetetlen előadásai sikeres megvalósításáért tett... és a tehetség, amit felmutat, ezek töltenek el spontán tisztelettel engem. Azt gondolom, hogy a történelem a fontos személyiségek között fogja jegyezni. Úgy, mint aki színészként és zenészként egyaránt sikeres lett. ...
Ami igazán meglepő Ji-hoonban, az az, hogy egyfajta düh, bosszúvágy és szomorúság, az összes efféle sötét, komor negatív motiváció az ő esetében rendkívül optimista és derűs módon ölt testet.
(Park Chan-wook rendező)

MI A HELYZET RAIN HÁZA TÁJÁN?





Harper's BAZAAR Korea 2002/06


Egész Koreát lázban tartja az a jelenség, ami mostanában Rain körül bontakozott ki. Szövevényes egy történet, amit a bulvársajtón keresztül nehéz is átlátni, ezért igyekszem egy összefoglalóval segíteni az érdeklődőknek.

Nem is lenne sok vicc abban, ha azt írnám, hogy a dolog valahol ott kezdődött, amikor Rain az első fergeteges sikereit aratta Ázsiában, és főként Amerikában. Ez alig néhány évvel a debütálása után történt. Éppen 2006-ban jártunk akkor, abban az évben, amikor a YouTube-ot létrehozták, Rain pedig a Time 100-ak egyike lett.

Két dolog ered innen: a Rain iránti fenntartások nélküli tisztelet, elismerve a fantasztikus eredményeit, de ugyanakkor a teljesítményének megkérdőjelezése is, hiszen Korea bármennyire is vágyta, hogy értékeit felmutathassa az egész világ számára, amikor eljött egy ilyen pillanat, akkor maga sem hitte, hogy ez megtörténhet. Ezért kezdetben Raint egy kicsit gunyoros felhanggal a "Világsztár" eposzi jelzővel illették, mindenki "World Star Rain"-ként kezdte emlegetni, amit egy ideig ő maga szerényen visszautasított, ma már azonban bátran vállal. Majd jöttek a hollywoodi blockbusterek, az első világturné (még ha pont a legfontosabb része hiúsult is meg), majd a második Time 100-ak közé kerülés, és a világsztár Rain említésekor eltűntek az ironikus felhangok (természetesen nem az ellenségek részéről, mert azok mindig, mindenhol megkérdőjeleznek mindent).

Rain pályafutása egy igazán frásztörős hullámvasúthoz hasonló, nagy magasságokba emelkedett, de a hegymeneteket törvényszerűen meredek lejtmenetek szakították meg. Az értékelői - attól függően, hogy a támogatók vagy a trónfosztását remélők közül kerülnek-e ki - ugyanazokat a dolgokat más-más aspektusból szokták bemutatni, és sokszor mindegyik oldalnak van igazsága. Például: valóban igaz, hogy Rain filmjei nem tartoztak a kasszaszaggató bevételt hozók közé, de ezt mégis nehéz lenne kizárólag a bennük szereplő színész nyakába varrni, ahogyan azzal sokan megpróbálkoznak.

Hiszen az egyik ilyen film rendezője Park Chan-wook, akit ma már talán nem kell bemutatni senkinek, a film pedig az I'm A Cyborg But That's OK, amit azzal együtt, hogy nagy értetlenség fogadott a bosszú-trilógia után, ma már megkérdőjelezhetetlenül a kortárs filmtörténelem romkomjainak élvonalába sorolnak, nem véletlenül kapta a Berlinale díját sem. A Mátrix-trilógia után a korát megelőző képregényfilmmel (Speed Racer) előrukkoló, majd a szerelmük tárgyát képező, bár éppen tetszhalott keleti ninja-film műfajának életre keltésével (Ninja Assassin) próbálkozó Wachowski-testvérek alkotásai a bemutatásukkor szintén értetlenségbe ütköztek, ma viszont már kultfilmekként emlegetik mindkettőt. Tehát azokat a kijelentéseket, amelyek Rain filmjeinek sikertelenségét, ad absurdum bukását említik, ebben a mezőben kell értelmezni. Ez a filmtörténeti héroszok játszótere, ahol önmagában már az is megtiszteltetés, ha valakit bevesznek a játékba.




Ninja Assassin


Sokan szívesen megkérdőjeleznék Rain zenei világsztárságát is, vaknak és süketnek tettetve magukat, amikor a világ minden táján belebotlanak Rain rajongói klubjaiba. Ez a nem hivatalos médiacsatornák útján kiépült hálózat a Hallyu világában először Rain esetében lett valóban világot átfogó, és mint ilyen, ismét lelkesedést és kétkedést egyszerre kiváltó jelenség Koreában. 
Rain a sikereinek csúcsán, számos amerikai felkérést (köztük Sylverster Stallone, Richard Gere) kénytelenül visszautasítva vonult be a hadseregbe 2011-ben. Tudatában volt annak, hogy a zenei karrierjére ez a kényszerszünet visszavonhatatlan hatást fog gyakorolni, ezért egészen más módon folytatta a pályafutását a leszerelése után. Ekkor már tudatosan utasította vissza Jay-Z amerikai szerződési ajánlatát, és tevékenységének hangsúlya Kínára helyeződött át. Nyilván közrejátszott ebben a döntésben az a trauma is, amelyet a katonaság alatti mondvacsinált botrány alanyaként elszenvedett, és amely akkora hullámokat vetett, hogy szinte maga alá temette az otthoni tevékenységeit még évekkel később is. Nem tudott semmit sem jól csinálni, a trollok mindent ízekre szedtek. De még ebben a közegben is slágergyáros lett, mert a szanaszét cikizett La Songtól volt hangos egész Korea, a 30 Sexy-t még most is kívülről fújja mindenki, bár ha megkérdezték, akkor mindenki azt mondta, hogy a Rain Effect persze pocsék lemez.

Ezek után Rain évekre szinte eltűnt Koreából, ahol sokan úgy tettek, mintha már nem is létezne. Ugyanakkor a döntés észszerű is volt, hiszen a K-pop ekkor már a túltermelési válság jeleit mutatta, ezért létfontosságúvá vált az új piacok meghódítása. Rain ebben nagyon sikeres lett, két tévésorozatot, egy nagyfilmet is forgatott Kínában, a "The Squall" turnéval bejárta az egész országot és Ázsia más térségeit is, valamint a művészeti tevékenységeken túl gazdasági érdekeltségei is keletkeztek Kínában (pl. kozmetikai cég részvényese). Ebben az időszakban a divatipar csúcseseményein is feltűnt, jelen volt New Yorkban a Metropolitan Múzeumban rendezett MET Gálán, valamint a London Fashion Week estélyén a Royal Albert Hallban. Továbbra is fellépései voltak Las Vegasban a Colosseumban és Szingapúrban a Marina Bay Sandsben az év végi ünnepi koncertek sorában.

A feszültségek oldódásával egyre többet szerepelt Koreában is. Visszafogta a zenei tevékenységeit, inkább a színészetre helyezte a hangsúlyt. Egy regényt lehetne írni arról, hogy az eredetileg a zeneipar visszásságait is bemutatni szándékozó sorozatot (My Lovely Girl) hogyan higították fel a készítői, lúgoztak ki belőle mindent, ami érdekes lehetett volna. Rainnek köszönhető, hogy mégis nézhető eredmény született, bár a közönség csalódásán nincs mit csodálkozni, hiszen nem azt kapták, amit ígértek nekik. A következő sorozatok (Please Come Back, Mister; Sketch; Welcome 2 Life) mindegyike remek munka volt, Rain nagyszerű alakításokat nyújtott tőle eddig soha nem látott műfajokban (még egy sötét thrillerben is láthattuk), melyeket a szakma és a nézők is elismertek, annak ellenére, hogy ez nem mindig mutatkozott meg kiemelkedő nézettségi mutatókban. (Nyilván vannak ízlésbeli eltérések a kultúráink között, de számunkra mind a mai napig rejtély, hogy például miért lett annyira túlhype-olva a rém közepes Descendant of the Sun a vele egyidőben sugárzott Please Come Back, Mister frissességével szemben.)

A szórakoztatóiparban egyre ádázabb állapotok uralkodnak, láthatjuk, hogy miféle csontvázak esnek ki manapság a szekrényekből. Azonban Rain még ezzel a részleges tevékenységével is elég erőt mutatott fel ahhoz, hogy az ellentáborát folyamatosan harckészültségben tartsa. Zenei téren bevallottan az útkeresés foglalkoztatja, számos kísérleti projektre vállalkozott (DJ Aster - Champagne), melyek természetüknél fogva nem mindig a divatos trendek kiszolgálását célozzák. Úgy tűnik, hogy ez még nem igazán bevált gyakorlat Koreában, mert a közönség hajlamos büntetni a kitaposott utakról való letérést. Ez még nem is lenne akkora baj, ha nem éreznék arra is feljogosítva magukat, hogy diktálják, mit szabad egy művészembernek és mit nem.


Rain és felesége, Kim Tae-hee


Közben pedig Rain elkövette azt is, amivel a sztárok arrafelé többnyire végérvényesen kiírják magukat a szórakoztatóiparból: megnősült és gyerekei születtek. A katonaság alatt a rajongótábora természetesen jócskán megfogyatkozott, de a házasságkötését követően ez már drasztikusnak mutatkozott. Bár Rain egy ideig kicsit tanácstalan volt, hogy mit is kezdjen ezzel a jelenséggel, de alapvetően nem nagyon zavartatta magát emiatt. Ekkor már tudatosan törekedett arra, hogy visszaszerezzen (vagy inkább megteremtsen) magának a közszereplések mellett egy normális emberi életet, melyet a saját belső értékrendje szerint élhet. Ezt a privát életet pedig minden erejével blokkolja a nyilvánosság felé.

Persze építkezett is, képletesen is a jövőre készülve, valamint szó szerint is. A katonaság utáni kétéves Cube-nál töltött szerződés után ismét a saját ura lett, létrehozta újra a saját ügynökségét, most Rain Company néven, amely egy vadonatúj, hatalmas, építészetileg is rendkívül menő székházat kapott. Ismét vannak gyakornokai, állítólag egy fiúcsapat felkészítésén dolgozik.


A Rain Avenue, a Rain Company székháza


Meg kell állnunk egy kicsit 2017-nél, amikor Rain megnősült. Előtte egy album kiadásán dolgozott, mely végül nem az eredeti tervek szerint jelent meg. Két húzódal született ekkoriban, a Psy-jal közösen készített "The Best Present", mely végül Rain esküvői dala lett, valamint a Gang, ami viszont a 15 éves pályafutására reflektált. Valószínűleg a két dal ugyanarra az albumra lett tervezve, ám Rain végül úgy döntött, hogy az esküvői dalt önállóan jelenteti meg. Így a Gang kicsit esetlenül magára maradt a My Life minialbum többi dala között, melyek jóval konvencionálisabbak voltak, mint a stílusában és tartalmában is merész életösszefoglalás. Ekkor már szinte kizárólag csapatok uralták a koreai popzenét, többnyire uniformizált hangzással és megjelenéssel, a producerek tervasztalairól egyenesen a gyártósorra küldve. Mind az előadók, mind a fogyasztók életkora egyre lejjebb tendált, tehát Rain a maga akkori 35 évével a K-pop törzsközönsége számára szinte már az "apakort" súrolta. És mint azt tudjuk, egy tini számára a szülő sosem lehet igazán trendi. 

Gang


Rain történetéről ez a generáció már vajmi keveset tudott, tehát fogalma sem lehetett arról, hogy Rain milyen hip hop gyökerekkel rendelkezik. Ők csak azt látták, hogy ez valami más, mint ami éppen menő, tehát fintorogtak. Így a Gang ugyanarra a sorsra jutott, mint a Rain Effect album: coverek sorozata született már a megjelenésekor, mert a táncosoknak nem kellett elmagyarázni, amit láttak, a közönség viszont nem tudott mit kezdeni vele. Rain később azt mondta, hogy a bár a Gang egy kísérlet volt a számára, érzi, hogy beleütközött egy falba, ezért nem halad tovább a Gang által megkezdett úton. Ezzel nagyjából feledésbe is merült az egész.

Ugyancsak 2017 volt a forgatási éve egy játékfilmnek, melyet végül a koreai függetlenségi mozgalom 100. évfordulójára időzítve mutattak be 2019-ben. Ez volt a Race to Freedom: Um Bok-dong. Példátlan, hogy egy nemzeti hősről szóló alkotás a nemzet egyik legnagyobb ünnepén ne találjon kedvező fogadtatásra. Ráadásul még a koreai film keletkezésének 100. évfordulóját is ekkor ünnepelték. Mi történhetett valójában?

A forgatás idején érkeztek olyan hírek, hogy a stábban belső konfliktus ütötte fel a fejét, a rendező egy időre ki is szállt a projektből. Szokás szerint ezt többféle árnyalatban tálalták, az alkotók pedig cáfolták, tény, hogy a bemutató előtt a teljes készítői csapat - rendezőstül - lelkesen promotálta a filmet.

Valamennyire mindenki tisztában van Korea közelmúltbeli történelmi viharaival, az előző elnökasszony menesztésének okaival és módjával. A valóság Koreában is átpolitizált, most éppen a liberális vezetés áll a kormánykeréknél, akiket egy nagyon hangos és agresszív konzervatív ellenzék vesz körül. Mi innen, a messzi Európából nem nagyon tudjuk követni a belső társadalmi vitáikat, nehéz is az ezeket átfűtő indulatokat értelmezni. Így csak utólag tudtuk feltérképezni, hogy mi állt a film bukása mögött.

Állítólag időről időre fellángol Koreában a vita arról, hogy a gyarmati időkhöz hogyan kellene ma viszonyulni. Bár senki nem kérdőjelezi meg a rideg történelmi tényeket, azt viszont már igen, hogy az elnyomásból fakadó érzéseket szabad-e egy túlzó és hamis nacionalizmus szolgálatába állítani. Ennek kapcsán pedig felmerül a Japánhoz való viszony kérdése is, mert a keserű múlt ellenére sokan úgy gondolják, hogy nem kellene azt folyton felhánytorgatni, és ezzel tartósítani a két ország közötti politikai feszültségeket. Eddig ez eléggé normális dolognak tűnik, azonban a felszín mögött valami más is meghúzódik. 
Létezik egy mesterségesen kreált koreai szó, a "guk-ppong", amellyel a Korea történelmi nagyságát illuzórikusan felnagyítókat, és azt alaptalanul dicsőítőket illetik. Mivel a filmek alkalmasak ennek a hamis történelmi nagyságnak az ábrázolására, ezért az ilyen típusú filmeket is ezzel a kifejezéssel jelölték meg. Sokan viszont arra mutatnak rá, hogy a történelmi nagyság megkérdőjelezése, kritizálása, a hazafias elemek kigyomlálására való törekvés mögött éppen a nemzeti büszkeség ellenkezője rejtőzik, mégpedig a nemzet szorongása és kisebbrendűségi komplexusa, mely a viharos történelem során halmozódott fel. Tehát a japánokkal való kapcsolat javításának hangoztatása sem feltétlenül az egyenrangú nemzetek kölcsönös baráti együttműködésének igényéből fakad, sokkal inkább abból a történelmi tapasztalatból, hogy nem árt az erős szomszédokkal jóban lenni. 

Az aktuális társadalmi vita javában folyt a film bemutatását megelőzően, és egy iromány a filmre irányította a figyelmet. Ugyan csak egy utánközlésről volt szó, mert az eredeti cikket már évekkel korábban megjelentették, de akkor érdektelenség miatt a semmibe süllyedt. Most viszont a készülő film miatt különleges figyelmet kapott. Arról szólt, hogy a nemzeti hős Um Bok-dong talán mégse volt akkora hős. Sőt, nemhogy hős nem volt, hanem valójában egy pitiáner gazember. Mindezt arra alapozták, hogy a nyilvánosan kutatható koreai sajtóarchívumból előbányászták az Um Bok-donggal kapcsolatos cikkeket, és azok között volt olyan, amelyik lopás miatti elítéléséről szólt.

Nehéz lenne itt mindazt leírni, ami a történet áttanulmányozása közben felmerült. Nagyjából úgy tudnám összegezni, hogy Um Bok-dong egy tanulatlan vidéki fiatalember volt, aki valami istenadta képességénél fogva végigverte a felkészült japán versenyzőket, és évtizedeken át megállíthatatlan volt a sikerszériája, még negyven évesen se akadt legyőzője. Ez nyilvánvalóan bökte a japánok csőrét, akik mindenféle eszközt megpróbáltak bevetni ellene. A cikkek két ügyet említenek. Um Bok-dongnak volt egy kerékpárok javításával, árusításával foglalkozó boltja. Egy ismerősét és annak társait kapták rajta azon, hogy lopott bringákat adtak el, és a vevők között volt Um Bok-dong is, aki mindvégig tagadta, hogy tudomása lett volna arról, hogy az áru lopott volt. A fickók több évet kaptak, Um Bok-dong csak másfelet, és a börtönből az útja egyenesen a versenypályára vezetett vissza. A második esetet már jóval az aktív éveit követően írta meg az újság, ekkor az egyik munkatársa üzérkedett a kerékpárokkal. Megvádolták Um Bok-dongot is, akit a bíróság egyszerűen felmentett a "nyomorult állapotára való tekintettel". Ennyi elég volt a hangoskodóknak ahhoz, hogy felszólítsanak Um Bok-dong trónfosztására. A generációs emlékezet pedig még őrzi azokat az időket, amikor Koreának két hatalmas nemzeti hőse volt a gyarmati időkben, akik hitet és erőt adtak ahhoz, hogy a japán uralom lebírható, egy pilóta mellett a kerékpáros-király, Um Bok-dong volt a másik, mindkettőjük nevét népdalba is foglalták. Furcsa, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy a japánok esetleg ilyen mocskos eszközzel próbálták meg félreállítani az egyébként verhetetlen sportembert, és az is furcsa, hogy senki nem kelt a nemzeti hős védelmére.

Ehelyett az történt, hogy a film sajtóbemutatásához időzítve, elkezdték elárasztani a film internetes oldalait degradáló hozzászólásokkal, valamint 1 pontos értékelésekkel. A néhány nap alatt, mire a mozikba került a film, már minden vonatkozásban ízekre szedték a filmet, tartalmilag, erkölcsileg, technikailag, a színészek játékát illetően. Egy sor olyan mesterkélt kifogást támasztottak, amelyeknek léte a legnagyobb koreai hazafias filmekben egy percig nem zavart senkit. (Ízelítőül: Az apa miért tesz különbséget a két fia között, hogy csak a fiatalabbat taníttatja? Ugyanez a felállás a Taegukgi: The Brotherhood of Warban is, ott valahogy senki nem kérdezett erre rá. Vagy az egyik legfőbb kifogás: primitívek a film CGI munkálatai. Természetesen mindenki azonnal CGI-szakértő lett. Nekem azonban van egy kis helyzeti előnyöm, családom hozzáértő tagjához fordultam szakvéleményért. Betette a filmet egy professzionális utómunka programba, amely megmutatta a hibákat. Mert voltak, de távolról sem olyan mértékben, ami indokolttá tette volna a leszólások özönét. Ráadásul azt is megtudtam, hogy ha egy hollywoodi szuperprodukciót vizsgálnánk meg ugyanilyen alapossággal, ott is találnánk szembetűnő hiányosságokat, pedig a két produkció költségvetése nyilván összemérhetetlen. Végül a legmulatságosabb kifogás: korszerűtlen dolog kerékpárversenyt mutatni a filmvásznon, mert az már nem elég izgalmas a ma mozinézője számára. Ezt inkább nem is minősítem.)



Race to Freedom: Um Bok-dong


Azonban a netizenek terrorja hatással volt mind a médiára, amely meghajlott a "közvélemény" nyomása alatt, mind a közönségre, akik elriadtak attól, hogy az ellenséges hangulatban meg merjék nézni a filmet. Így történt, hogy a mozikban a Race to Freedom: Um Bok-dong nézőszáma mindösszesen 170.000 fő lett. Hogy ez szándékos károkozás volt a film finanszírozói számára, valamint erkölcsi károkozás a szereplők és a stáb tagjai számára? Ezzel érdekes módon senki sem foglalkozott.

Ahogy az szokásos, itt még csak vége sem lett a történetnek, mert a saját eredményességükön felbuzdulva a netizenek kiélvezték a "győzelmük" minden cseppjét. Ha nem lenne ilyen keserű ez a történet, még jót is lehetne nevetni a találékonyságukon, amellyel létrehoztak egy új mértékegységet a nézettség kimutatására, ez lett az 1 UBD = 170.000 néző.

Aztán csendesen elhalt az egész. A filmet (érdemtelenül) azóta előszeretettel aposztrofálják a legrosszabb koreai filmként - kérdés, hogy milyen alapon, ha tényleg senki  nem látta - kivéve a hozzáértő szakmai közeget, mert a Koreai Operatőrök Szövetségének volt bátorsága két díjat is adományozni a filmben látható különleges és újító operatőri-rendezői megoldásokért.

Az igazi sokk azonban akkor ért bennünket, amikor végre megnézhettük a filmet, mert mindezek után fel voltunk készülve a legrosszabbra. Senki nem számított arra, hogy egy érzelemgazdag, mélyen megható, rendkívül izgalmas filmet kapunk, melynek a története valóban több szálon fut, de ezek a szálak szépen egymásba vannak simítva, távolról sem futnak szerteszét, ahogy azt előlegezték számunkra. Szándékoltan kicsit mesei a film hangulata, amely hordozza a főhős egyszerű parasztfiúból nemzeti hőssé válásának útját, amit Rain valami elképesztő átéléssel és szeretettel jelenít meg, szinte rá sem lehet ismerni. Amit viszont sejteni lehetett: a japánok bizony rosszak voltak, rossznak is mutatta őket a film. Um Bok-dong mégsem lett bombasztikusan heroizálva, megmaradt egyszerű parasztfiúnak, aki mások és a saját szenvedésein keresztül ismeri fel, hogy nem lehet félreugrani a sors hozta kihívás elől. Nézzétek meg a filmet, ha tehetitek. Nem a legnagyobb koreai film, de nem is tartozik a felejthetők közé.

Aztán eljött 2020, hozott nekünk koronavírust, meg karantént. Még jó, hogy van Internet, így a nép legalább tudja magát szórakoztatni. Egy leányzó is gondolt egyet, és a táncos cover videói sorában feltöltött egy pár másodperces videót, melyen a Gang furcsa mozdulataival kísérletezett, inkább a paródia szintjén.
Az unatkozó nép pedig rácuppant, hogy mi ez, és kérték a teljes változatot, amit márciusban meg is kaptak. Innentől beindult a mémgyártó cunami. Rátaláltak a hivatalos zenevideóra és Rain színpadi előadására, melyek kapcsán elkezdtek özönleni, sőt még most is özönlenek a coverek és az egyéb humoros vagy annak szánt videók. A klip alatt pedig elindult a hozzászólások áradata. Rendes trollokként versenyt futottak egymás poénjainak túllicitálásában, a zene, a szöveg, a táncmozdulatok és az öltözékek humoros-gunyoros kivesézésében, amelyek kezdetben mind arra irányultak, hogy kimutassák, mennyire idejétmúlt és zavaros az egész klip, mennyire narcisztikus az előadás. Végül kikristályosodott a '1일 1깡' szlogen, aminek értelme, hogy napi egyszer meg kell nézni a Ganget, annyira addiktív.
Egészen elképesztő  módon a Statisztikai Hivatal (KOSTAT) munkatársának sikerült olajat öntenie a tűzre. A kormányhivatal logójával ellátott hozzászólásában a kommunikációs munkatárs viccelődött egyet azzal, hogy az akkor éppen 6 millió körüli nézettség hány UBD-t is jelent. Ez viszont sok volt a netizeneknek is, a médiának is. Egyként ugrottak a hivatal torkának, jelezve, hogy helytelenítik mind a megjegyzést, mind azt, hogy az egy állami közintézmény nevében történt. A Statisztikai Hivatal nyilvános közleményben kért elnézést.

Ekkor már néhány újságcikk azt is megpendítette, hogy az ilyen mértékű gúnyolódás nem minősül-e zaklatásnak, szavakban történő bántalmazásnak, azaz büntetendő cselekménynek.

A KOSTAT elnézést kérő közleménye


A videó nézettsége kb. 8 milliónál járt, amikor Rain megszólalt Lee Jae-seok műsorában. Ekkorra már érdekes módon a szövegfolyamban megjelent egy másik vonulat is, amely egyre erősebben azt hangsúlyozta, hogy valamiért tényleg addiktív a Gang, és hol nyíltan, hogy szégyenlősen le is írták, hogy bizony egyáltalán nem is rossz. És akkor jött Rain, aki felvette a kesztyűt. Nemhogy nem volt megsértődve, hanem elmondta, hogy mit tanult a Gangből. Beszélt a hibákról, őszintén tudott nevetni rajtuk, a poénos hozzászólásokon is, és a hozzá intézett furcsa kéréseken is. Mindezt úgy, hogy közben jottányit nem engedett abból, hogy saját maga lehessen, és nem a felvetések játékszere.

Magabiztosan azt mondta, hogy neki hétköznapokon 3-szori megnézés jár (reggel-délben-este), hétvégi napokon pedig 7. Ha így tesznek, akkor talán felmegy a számláló 10 millióra is.

How Do You Play? Lee Jae-seok műsora

Majd bementek a próbaterembe, ahol Rain és Lee Jae-seok egy olyan "Ganghez vezető utat" mutatott be, hogy attól mindenkinek elakadt a hangja, bár a szája a füléig ért közben. A műsor nézettsége kiugróan magas lett, a netes keresők első helyeit Rain uralta. A Gang három évvel a megjelenése után felugrott a slágerlistákra. A műsort követő órákban (!) a videó elérte a 10 milliós nézettséget, a hozzászólások száma 100 ezer fölé emelkedett, ugyanígy a kedvelések száma is.

Hogy az izgalmakat tovább lehessen fokozni, a műsor előző adásának vendége Lee Hyo-ri volt, most pedig egy hármas produkciónak nézünk elébe, amelyből már láthattunk észvesztő képkockákat.



How Do You Play? - a május 30-i adás előzetese



A média, amely már korábban felfigyelt a jelenségre, valamint a videó alatt trollkodók "közössége" (így hívják magukat) egyszerűen felrobbant. Mintha mindaz a visszafojtott érzelem, szeretet, amit Raintől megvontak a katonaság utáni időben a médiában, most átszakította volna a gátakat, a cikkekben egymásra licitálnak az elismerésben, az ámulat kifejezésében, hogy az isteni, a csodálatos, az igazi világsztár Rain lám, képes az újjászületésre, és trendformálóként tér vissza! Hirtelen nagyszerű színész is lett, akinek az alakításai szenvedélyesek, erőteljesek, és még az Um Bok-dongról is le merték írni, hogy Rain színészi játéka vitán felül kiváló benne. A publikum pedig azt a következtetést vonta le, hogy Rainnel ugyan kitartóan trollkodik a nép, de valójában senki nem ellenséges vele.

Persze örülünk a hirtelen támadt felismeréseknek, bár tagadhatatlanul kissé hipokritának érezzük a hozzáállást, hiszen Rain teljesítménye eddig is kiegyenlített volt, soha nem kaptunk tőle olyan dolgot, mely ne lett volna kiemelkedő minőségű. A trollok pedig örvendeznek, mert nem kell, hogy rossz legyen a lelkiismeretük. Ők nem győzik hangoztatni, hogy Rain milyen jó fej, nem is gondolták volna. Van néhány bulvárlap, amely igazán a mocskolódásokban szeret élvezkedni, mégis döbbenetes látni, hogy az utolsó Rainnel foglalkozó írások alatt a vélemények összegzésében kizárólag pozitív, elismerő dolgok találhatók. Valószínűleg a fiatalabbak, már a tévéműsor előtt nekiindultak Rain felfedezésének, pörögnek a számlálók a régebbi felvételei, dokumentumfilmjei alatt is. Hogy mi sül ki ebből az egészből azt persze nem lehet tudni. A szakértők közben elemeznek, próbálják megérteni a millenium-nemzedék magatartását és esze járását. Különösen azért, mert nem Rain az első, akivel megesett ez a történet.

Rain Instagram fotója



Rain pedig köszöni szépen, jól van. Időközben a Rain Company partneri szerződést kötött egy másik ügynökséggel, így egy megújult, más szemléletű stábbal készül a következő projektjeire. Átfazonírozta magát külsőleg-belsőleg, energikus és robbanékony. Jelen van az új közösségi felületeken, a TikTok posztjai percek alatt többmilliós nézettséget kapnak. Júniusban indul az I-LAND projekt, amely a Big Hit érdekeltségébe tartozik, Rain mentor-producer lesz benne. Várhatóak új dalok, és abban is bízhatunk, hogy Rain kísérletező kedve és bátorsága sem fog alábbhagyni.

Ha akarjátok, kövessétek őt a közösségi felületein:

az Instagramon @rain_oppa néven,

a TikTokon @rain.xix néven keressétek.



Rain 2019. november 5-én Los Angelesben vette át az Asia Society kitüntetését
a U.S.-Asia Entertainment Summit & Game Changer Awards díjkiosztóján.
A Game Changer díjat olyan személyeknek ítélik oda, akik mélyreható változásokat idéztek elő 
az amerikai-ázsiai kapcsolatokban a szórakoztatóipar területén.
Rain mellett tavaly ebben a kitüntetésben részesült Wei Zhang (az Alibaba Pictures elnöke),
Bob Weis (a Walt Disney Imagineering elnöke) és Wang Leehom (énekes-dalszerző).
Rain a díszvacsora során köszönte meg a kitüntetést.









Végül egy kis bevezető a következő projekthez:

2020.06.26-án indul az I-LAND, melynek RAIN és ZICO lesznek a producerei/mentorai.


























,