Végtelen erőfeszítés, végtelen kitartás, végtelen szerénység. (Rain vezérelve)

Tudtam, hogy ránézésre nem tűnök valami nagy számnak, a megjelenésem sem túl vonzó, de a bensőm elég rendkívüli. Minden színpadra lépés előtt azt mondom magamnak, hogy én vagyok a legjobb, és minden előadás után ugyanúgy azt, hogy nem én vagyok. Ezért minden fellépés előtt 120 százalékosan kell felkészülnöm, hogy az előadáson 100 százalékos teljesítményt tudjak nyújtani. Ennek érdekében minden álló nap folyamatosan képzem magam. Már nagyon hosszú ideje alváshiányban szenvedek, mert ha éppen nem dolgozom, akkor vagy edzek, vagy a koreográfiákat és a dalokat próbálom. Éppen úgy, mint a filmfelvételek idején, ha valamit nem csináltam jól, képtelen vagyok aludni. Akár színészként, akár énekesként, a legjobbat kell tudnom kihozni magamból. De nem kell aggódni, hogy most nincs elegendő időm az alvásra, jut arra majd bőven a halálom után. (Rain)

Ez a fiatalság, ez az egészség... és a túlcsorduló önbizalom... az erőfeszítés, amit az oly hihetetlen előadásai sikeres megvalósításáért tett... és a tehetség, amit felmutat, ezek töltenek el spontán tisztelettel engem. Azt gondolom, hogy a történelem a fontos személyiségek között fogja jegyezni. Úgy, mint aki színészként és zenészként egyaránt sikeres lett. ...
Ami igazán meglepő Ji-hoonban, az az, hogy egyfajta düh, bosszúvágy és szomorúság, az összes efféle sötét, komor negatív motiváció az ő esetében rendkívül optimista és derűs módon ölt testet.
(Park Chan-wook rendező)

RAIN KRÓNIKA: 2002.04.28.

VASÁRNAP / SUNDAY

««« 2002.04.27.                                                                                                                                                                                                                                                           

DEBÜTÁLÁS



Rain a valódi debütálását
nem az április 24-i első tévészereplés felvételétől, vagy annak valószínűleg 26-i sugárzásától,
hanem négy nappal későbbtől számítja, tehát


2002. április 28.
 
tekintendő a hivatalos debütálásnak.

Ezen a napon volt először látható már egy országos tévécsatorna zenei műsorában
a bemutatkozó szólista táncos-énekes elődó.
De már nem

Jung Ji-hoon

állt a színpadon,

hanem ahogyan fél évvel korábban már bemutatták a nem egészen húsz éves,
kivételes tehetségű és elszánt fiatalembert: 


(kiejtve: Bi),
és akit akkor még nem szólítottak így, az angol fordítású  nevén:

RAIN

Arra még egy kicsit várni kellett :)





MIT CSINÁLT RAIN EZEN A NAPON?


A Bad Guy ma az SBS Popular Song (Inkigayo) műsorában volt látható, felvételről. Rain ezúttal vörös-fekete színkombinációban lépett színpadra, és máris megcsodálhatjuk, hogy miért olyan trükkös a ruhája felsőrészének szabása. A lendületes tánc során szétnyílva és fel-fellebbenve szinte folyamatosan látni engedi a táncos izmos testét - mert ezúttal már nincs Rainen a szolid pólóing. Az erőteljes koreográfia és a rosszfiús hangulathoz most ez a "látványelem" is társult, amely nemcsak érdekesebbé, de erotikusan izgalmassá is tette a produkciót.



🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧


A NAP HÍREI ÉS ESEMÉNYEI (áttekintés):

🎥   SBS Popular Song (Inkigayo) - Bad Guy

🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧



SBS POPULAR SONG (INKIGAYO)


BAD GUY



[2002-0003]









🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧
KREDITEK:

[2002-0003]






































































RAIN KRÓNIKA: HONNAN ERED AZ ESŐ?




Rain valódi neve: 정지훈.

Hogy hogyan is írjuk ezt a mi latin betűinkkel, az már fogósabb kérdés, mert az átírási szabályok többször változtak, és többféle átírási rendszer is létezik. Ezért senki ne csodálkozzon, ha Jeong Ji-hoon, Jung Ji-hoon, Jung Ji-hun változatokkal is találkozik, valamint a sorrend és az egybe- és különírás mindenféle változatával.

Talán a legcélszerűbb, ha azt a változatot követjük, amelyet Rain maga is használ, ez pedig a Jung Ji-hoon, melyben a többi változathoz hasonlóan az angol kiejtés szabályai az irányadóak (tehát j=dzs, eo=a, oo=u). Megemlítjük, hogy létezik magyar átírás is, fura módon ez Csong Dzsihun. Annyi bizonyos, hogy Rain nem így ejti ki a saját nevét, tehát ezt az átiratot végképp nem erőltetnénk.

A koreai névsorrend a miénkkel megegyezik, a vezetéknevet követi a keresztnév, tehát a Jeong / Jung a családnév. A keresztnév többnyire két elemből áll, és ezek szorosan összetartoznak: Ji Hoon, vagy inkább Ji-hoon.

Mindebből talán érthető, hogy nem baj, ha egy nemzetközi hírnévre törekvő ember ennél könnyebb beazonosíthatóságra vágyik. JYP mondta, hogy sokak szerint Ji-hoon táncát mindig átjárja a lényéből áradó valamiféle karizmatikus szomorúság, az esős idő melankóliájához hasonló - ez az érzet lett a névválasztás alapja.

Érdekesség, hogy Rain esőt jelentő koreai nevének: (ejtsd: Bi, illetve az első hangot valahol a p és a b között), és kínai nyelven a szomorúságot jelentő szónak: is nagyon hasonló a kiejtése (Bēi).

Emiatt az első időkben előfordult, hogy Rain nevének írásképére ezt a szót használták a tényleges esőt jelentő szó helyett. Az eső és a szomorúság ily módon is összekapcsolódott...
Rain aláírásába viszont bele is applikálta az eső szó kínai írásképét: .

Ugyanezt a jelet a japánok is ismerik és használják, de náluk ez az íráskép (a 'pi' szótag írásjele) is jelöli Raint:








Nyugaton viszont Jung Ji-hoon egyértelműen Rain néven vált ismertté. Szerette volna, ha ez a név csak előadóművészként jelöli, színészként pedig a valódi nevén jegyzik, de ezt az elkülönítést nem igazán sikerült megvalósítani, szándékát a média nem nagyon tolerálta. Nekik a RAIN név kellett, mert az rövidesen egyenértékű lett egy rendkívüli minőséget jelentő védjeggyel.






______________________________________________________
A képek forrása:http://www.rainjihoon.com/rain_en_biography.htm
























RAIN KRÓNIKA: 2002.04.24.

SZERDA / WEDNESDAY

««« 2002.04.00 - Közlemény
2002.04.25. »»»




MIT CSINÁLT RAIN EZEN A NAPON?


VÉGRE ELEREDT AZ ESŐ - mondhatnánk a nap programjáról, hiszen Rain végre szólistaként az első televíziós fellépésének stúdióbeli felvételével volt elfoglalva, amely 18:00 órakor kezdődött. A felvétel után rövid találkozót tartott a rajongókkal is, tehát megtörtént az első, nem hivatalos fan meeting is.




🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧

A NAP HÍREI ÉS ESEMÉNYEI (áttekintés):

🎬   KMTV Show! Music Tank - felvétel
📰   Rain / JYP Entertainment - Notice 🇬🇧 🇭🇺

🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧




KMTV SHOW! MUSIC TANK (felvétel)

BAD GUY


A 2002. április 26-i adás stúdiófelvétele

Fél évnyi idegtépő várakozás után elérkezett a nagy pillanat: 2002. április 24-én délután 5 órakor a rajongók már a helyszínen, a KMTV stúdiójában voltak, és ki tudja, hogy ők vagy Rain várták-e nagyobb izgalommal a KMTV Show! Music Tank című műsor egy órával később kezdődő felvételének indulását. Az ügynökség előzetes közleményéből tudhatjuk, hogy a stúdióba érkező rajongók Rain logójával ellátott léggömböket kaptak, és a felvétel után egy rövid rajongói találkozón is lehetőségük volt részt venni Rainnel.
A műsort egyes források szerint már ezen a napon este 10 órakor sugározták a KMTV adásában. Az ügynökség közleményének első felét is lehet így érteni, de úgy is, hogy a felvételen jelenlévők láthatták már Rain megjelenését, az időpontoknál egyértelműen felvételt említenek. (Ez csak azért érdekes, mert a koreai Wikipédia szócikke szerint a műsor felvétele szerdai napokon történt - és ez a nap valóban szerda volt -, de az adás napjaként az első időkben pénteki, majd később szombati napot említ, és nem utal ettől eltérő alkalmakra. Ha ez a helytálló, akkor a felvétel valójában csak 26-án, pénteken került adásba, mint ahogyan azt a későbbi műsorok dátumozásán láthatjuk is, amelyek mind pénteki napokat jelölnek.)
Az ezen a napon előadott Bad Guy a pályára lépés első tényleges színpadi bemutatkozása volt, melyet ezért sokan Rain debütálásának tekintenek, szemben vele, aki április 28-át nevezte meg a debütálása hivatalos dátumának. Talán éppen az a magyarázat, hogy a KMTV stúdiójában kevesen lehettek még csak részesei a fellépésnek, és maga a KMTV is kábeltelevízió. A 28-i fellépést viszont országos csatorna sugározta.

A KMTV (Korean Music Television) egy helyi tulajdonosok által 1995-ben alapított kábeltelevízió, mely műsoraival elsősorban a huszonéves fiatalokat célozta meg. Legnagyobb sikere az alapítás évétől működő Show! Music Tank című műsor volt, mely sok ifjú tehetségnek nyújtott bemutatkozási lehetőséget. A növekvő adásidejű, szerdánként előre felvett műsorokat 2000. januárjáig szombaton, majd pénteken éjszaka sugározták. A kábeltévét Szöulon kívül egyre több területen el lehetett érni (Daejeon, Gwangju, Daegu, Ulsan, Jeju, Jeonju, Cheongju, Changwon, Cheonan, Incheon). A népszerű adássorozat 2008-ban ért véget.



2002-00001




💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦


Az ügynökség enapi közleménye a további eseményekre hívja fel a figyelmet. Az utolsó mondat végén lévő vesszőből arra lehet következtetni, hogy a szöveg hiányos. Valószínűleg ezért nem találhatjuk benne a Popular Song (Inkigayo) felvételén való részvételi lehetőség részletes információit sem, csak azt tudjuk meg, hogy ott is egy mini találkozót tartott Rain a felvételen résztvevő rajongókkal.



RAIN / JYP ENTERTAINMENT

NOTICE


안녕하세요.
드디어, 오늘 [비]의 멋있는 모습을 케이블 방송에서 먼저 보여드린 [비]의 화려한 무대!
지금도 흥분이 가라앉질 않고 있답니다.

또 한번 놀라실 기회가 왔습니다.
4월28일 일요일, SBS 인기가요 에서 [비]의 모습을 보실 수있습니다.
또한 간단한 팬미팅도 있답니다.

그보다 앞서 내일!
KBS 뮤직뱅크 에서 [비]의 놀라운 춤실력을 [비]에게 직접 배워보는 시간을 갖게 될 것이니
큰 기대 하셔도 좋을듯 합니다.

곧 만나실 [비]의 모습 벌써부터 긴장되고 흥분되시죠?
절대 놓치지 마시고 힘있는 응원 아끼지 마세요,

Source: 김공주 Blog


Good morning.
Finally, the spectacular stage of [Rain], which showed the wonderful appearance of [Rain] today on cable broadcasts first!
Even now the excitement is not sinking.

Another surprise came.
On Sunday, April 28, you can see [Rain] in SBS popular song.
There is also a simple fan meeting.

Tomorrow ahead of it!
At KBS Music Bank, you will have time to learn [Rain's amazing dance skills] directly from [Rain].
It looks like you can expect big.

[Rain] You'll soon be nervous and excited already?
Do not miss it, do not spare a strong cheer,


(Google translation)




Jó napot kívánok!
Végre megtörtént a látványos fellépés, mely ma először mutatta meg Rain nagyszerű megjelenését a kábeltelevíziós műsorban!

De az izgalmak nem hagynak alább.

Újabb meglepetés következik.
Vasárnap, április 28-án láthatjátok az SBS Popular Song műsorát.
Ott is lesz egy egyszerű rajongói találkozó.

De még előtte a holnapi napon!

A KBS Music Banknél elidőzhettek, hogy Rain meglepő tánctudását közvetlenül Raintől  tanuljátok el.

Úgy tűnik, hogy nagy dolgokat várhattok.
Izgultok, izgatottak vagytok már Rain miatt?
Ne hagyjátok ki és ne fogjátok vissza az erős éljenzést,








🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧





































































































RAIN KRÓNIKA: EGYETEMI TANULMÁNYOK

««« RAIN KRÓNIKA: A GYAKORNOKI ÉVEK - 1999-2002 (1/3) 
                    




Park Jin-young, aki éppen tíz évvel idősebb Rainnél, amolyan rendes pótapaként figyelt a szárnyai alatt lévő fiatalokra. Nem érte be a színpadi felkészítéssel, Ji-hoon számára kikötötte azt is, hogy csak akkor jelenteti meg a debütáló albumát, ha a tanulmányait egyetemen folytatja. Bár a középiskola befejezése és az egyetemi felvételire készülés 2000 végén egybeesett Ji-hoon életének legnehezebb szakaszával, mégis sikeresen bejutott a Kyung Hee University Art and Design karának BA Postmodern Music szakára.


"Jin-young hyung azt mondta nekem: 'Ha nem jutsz be az egyetemre, nem fogom segíteni, hogy elkészüljön az albumod, és hogy énekest csináljak belőled.' Akkor minden elsötétült előttem, mert a vizsga 102 nap múlva volt. Elmentem egy könyvesboltba és vettem próbavizsga füzeteket (300 oldalnyit). Azt mondtam magamnak, 'Akkor jutok a végére ennek, ha naponta három oldalt befejezek.' Mivel így csak három oldal volt [a napi mennyiség], egyszerűen memorizáltam az összes kérdést. Amikor ettem, sétáltam vagy táncoltam, egyfolytában tanultam. Néha, amikor lusta voltam ahhoz, hogy elmenjek táncot gyakorolni, akkor egész éjjel tanultam. Végül sikerült bejutnom az egyetemre." [15]


Az alábbi képen az egyetem Global kampuszának főbejárata látható. Érdekesség, hogy a kampusz eredetileg Suwon nevét viselte, ahol található, de a fejlesztésekkel egyidejűleg megváltoztatták a nevét, mely az ott folyó képzés új szemléletét is hivatott "beszélő névként" kifejezni.

 
(0000077)




A College of Art and Design új épületét 2007-ben adták át, tehát Rain még nem ebben az épületben tanult:



(0000078)


(0000079) A Global kampusz könyvtára



Érdekesség: a Kyung Hee Egyetem Szöul kampuszának része a Nagy Béke Csarnok nevű konferencia- és rendezvényközpont is (a legfelső, katedrálisra emlékeztető épület), amely később többször adott helyet a volt diák, Rain koncertjének vagy rajongói találkozójának.



(0000080)



Rain rajongóinak rizsadományai szegélyezték 2013. októberében a fan meetinghez vezető utat:






A négyéves alapképzést némi közbeeső halasztással Rain 2006. februárjában fejezte be, majd márciustól ugyanott az Art and Fusion Design kar MA Performing Arts szakát választotta a továbbtanuláshoz. Az első tanév két szemeszterének elvégzése után azonban nem regisztrált a következő tanévre, így automatikusan megszűnt a hallgatói jogviszonya. [18]

Bár a 2007. év első felét a világturnéja miatt nem tanulmányokkal töltötte, Rain márciustól a híres magánegyetem, a Dankook University Culture, Art and Design karának MA Musical, Theatre and Film (mai nevén: Performing Arts) tanszakára iratkozott be. Az iskolaváltás oka kettős volt. A JYP Entertainment képviselője azt nyilatkozta, hogy Rain szeretne mélyebben foglalkozni a színészettel. A döntés valószínűleg akkor született meg az iskolaváltáshoz, amikor Rain megtudta, hogy Yoon Ho-jin producer és rendező lett a tanszak vezetője. A lehetőség azért is volt vonzó Rain számára, mert itt egyszerre tanulhatott színészetet és zenét.  A Dankook Egyetemnek két nagy centruma van, közülük a Jukjeon kampusz (Yongin, Gyeonggi) ad helyet a művészeti tanszékeknek.





(0000081)
(0000082)


 










(0000086)

(0000085)









(0000087)




















A mesterképzés öt szemeszterének elvégzése után Rain valószínűleg 2010-ben diplomázott, mert a kérvényben, melyet abban az évben írt a Hadügyminisztérium sorozási hivatalának, a tanulmányi kötelezettségének teljesítése is szerepelt a bevonulás halasztási kérelmének indokaként.





(0000088) [19]




Mit tanult Rain az egyetemi képzéseken?

A szakleírások nemcsak Rain iskolázottsága, műveltsége szempontjából érdekesek, hanem azért is, mert általuk egy kis bepillantást nyerhetünk abba az oktatási háttérbe, amely Korea kulturális expanziójának hátterében található.

Érdekességek a Kyung Hee Egyetem honlapjáról - a szak 2015. évi tájékoztatója:


Művészet és Dizájn Kar
Posztmodern Zene Tanszék
Mi a posztmodern zene?
A kommersz zene a 20. században domináns zenei formává vált.
Kommersz zene a rock 'n' roll, a ballada, a jazz és az összes zene, amelyet média számos területén könnyedén hallhatunk. A kommersz zene meghatározás lehetővé teszi a számunkra, hogy ilyennek tekintsük az összes zenét, melyet nagy bevétel termelése érdekében hoztak létre. Ez szükségszerűen bevonzotta a kapitalizmust a zene világába. A zene üzleti aspektusaira koncentrálás gyakran távol visz a művészi szempontoktól, mert a "kommersz" szó a "hasonlóságot", a "talált-hangot" és a "nem eredetiséget" jelenti.
A posztmodern zene kísérletet tesz arra, hogy az eredetiséget vegye szemügyre a zenei szerzeményekben és mélyebb művészi szempontokból. Ez a vizsgálat bizonyos mértékig kölcsönözhető magának a popzenének az előbb adott definíciójából. A posztmodern zene előadása és írása nemcsak tökéletes jártasságot igényel a meglévő és létrejövő zenei stílusokban és technikákban, mint például a rock, pop, jazz és számítógépes zene, de ugyancsak megköveteli az újabb vízióknak megfelelő gondolat- és érzékelésmódot, hogy együttvéve mind a régebbieket, a jelenlegieket vagy az eljövendőket, felfedezhessük a helyükbe lépő új zene alkotásait. A posztmodern zene az eljövendő új évszázadra készít fel.

A Posztmodern zene a Kyung Hee Egyetemen
A 2000-ben alapított program a kortárs zene és a jazz tanulmányozásának nyitó intézete, amely a "Jazz előadás és zeneszerzés' területén kínál művészeti bachelor képzést. A hallgatók és az oktatók számára a program olyan közegben működik, amelyet úgy terveztek, hogy biztosítsa az átfogó tanulási tapasztalatokat mindazon lehetőségek és kihívások lefedésével, amelyet a kortárs zeneipar felmutat. Kiterjedt lehetőségekkel szolgál a hallgatók zenei kompetenciáinak fejlesztéséhez a zeneszerzés, az előadás és a gyártás minden területén. A program hallgatói rendszeresen tartanak koncerteket is, és a stúdiókban az egyéni album-projektjeiken dolgoznak. A Kyung Hee egyetem nagy hagyományokkal rendelkezik a zeneoktatás terén. Az átfogó tantervben megtalálható a jazz összhangzattan, zenei szerkesztés, filmzene, kommersz zene, zongorakíséret, ritmustanulmányok, popzenei vokál, improvizáció-elemzés, együttes, midi- és hangtervezés, computer-zene, 20. századi nyugati zene, keleti zene és improvizációs technika. A kortárs zene minden stílusát felfedezik, ezek között megtalálhatóak a jazz, a rock, a népszerű és kortárs klasszikusok éppen úgy, mint a világ számos különböző helyének zenéi. A program elsődleges célja, hogy a diákokat felvértezze a a jazz és a kortárs zene technikai, elméleti és történeti megértésével. A Posztmodern zene program diákjai együtt dolgoznak az alkotókkal, nemcsak a jazz és zenei társterületeinek tolmácsolóiként, hanem azzal a céllal, hogy mindig új kifejezési és művészi határok felé törekedjenek, és el is érjék azokat.
Tanulmányok:

1. év
Bevezetés a zeneelméletbe - Egyéni tantárgy - Együttes - Jazz összhangzattan - Egyéni tantárgy (minor) - Improvizációs technika - Zenehallgatás és szolfézs - Zongora

2. év
Egyéni tantárgy - Haladó improvizációs technika - Kommersz zene komponálása - Midi hangszerelés - Blues-tanulmányok - Zenehallgatás és szolfézs - Computer-zene - Együttes - Ritmus-tanulmányok - Hangfelvétel-technika - Kommersz zene szerkesztése

3. év
Főszakos tanulmányok - Filmzene - Dalszerzés - Újraharmonizálási technika - Latin tanulmányok - Együttes - Jazzkórus - Haladó hangszerelés

4. év
Főszakos tanulmányok - Világzene - Zenekar - Modern klasszikus zene elemzése - Zeneipar - Keleti zene elemzés - Karmesteri tanulmányok - Diplomavédés


Karrier és a végzősök célterületei

A zeneipar elmúlt években bekövetkezett gyors növekedése új karrierlehetőségeket teremtett az előadóművészet és a szórakoztatóipar új tehetségei számára csakúgy, mint egyéb kommersz zenei vállalkozások számára. Képzett zenészek jelentkezhetnek a formális képzésre, hogy ezzel a programmal jegyezzék a karrierjüket, stúdió-előadásukat, szerkesztésüket vagy gyártásukat és élő előadásukat. A karrier lehet dalírás is, zeneszerzés és zenés televíziós rendezés, filmzene, reklámzene éppúgy, mint zenei promóció, booking és zeneműkiadás. A felvétel főszakos diákok gyakran hangmérnökként, hangkeverőként vagy hangtervezőként futnak be karriert. A végzősöket szakmai üzletkötőként vagy zenei termékek tanácsadójaként és zenei intézmények oktatójaként is alkalmazták már. A kiskereskedelmi üzleteknek is szükségük van zenészekre, akik be tudják mutatni azokat a zeneszerszámokat, amelyeket értékesítenek. Azokra, akik zeneórákat tudnak adni, mindig nagy a kereslet.




A Dankook Egyetem MA képzéséről sajnos nincs angol nyelvű részletes tájékoztató, de  a koreai nyelvű oldalon megtalálható a Performing Arts (Előadóművészetek) szak tanulmányi területeinek leírása.


Bevezetés

Ráébredni az emberi élet erejére a kultúra és művészet gyakorlásának útján - ez a humanizmus. A mesterképző iskola célja olyan szakértők oktatása, akikkel a 21. században elérjük, hogy a kultúra és művészet magasan Korea magasan fejlett ágazata legyen digitális bázison és a tudásra alapozva. A hallgatók szerezzenek gyakorlati készségeket és elméleti felkészültséget a kifejezésre a színészetben vagy az előadóművészetek tervezésében és irányításában, vagy musicalek, színjátékok, populáris zenék létrehozatalában, művészeti múzeumok, a kultúra menedzsmentjének irányításában stb. Ugyancsak olyan oktatásra törekszünk, amellyel hozzájárulunk a koreai dizájn globalizációjához a professzionális tudás művelésével, hogy növeljük az ipari tervezés és alkotás képességét a tényleges élettel összefüggésben a dizájn olyan területein, mint a tömegkommunikáció, a divat, a termékek és a virágok stb.
Legjobb képességeink szerint oktatunk elhivatott vezetőket és hozzáértő irányítókat a 21. századi  kulturális ipar és művészeti menedzsment  számára, nagy büszkeséggel elindítva "A kultúra és művészet vezető tisztségviselője" kurzust.



Tanszékek/Főszakok

Előadóművészetek tanszék
Kulturális menedzsment tanszék
Kommunikációs dizájn tanszék
Életstílus dizájn tanszék
Virág dizájn tanszék




Rain a Performing Arts (Előadóművészetek) tanszék Musicals and theatrical performances (Zenés és prózai színházi előadások) szakának hallgatója volt.

A koreai nyelvű honlapról nagyon hozzávetőlegesen lefordítva (vagy inkább kitalálva) a képzés főbb tárgyai:




ELŐADÓMŰVÉSZETEK TANSZÉK:
ZENÉS ÉS PRÓZAI SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK


(0000089)



Bár mindkét egyetem nagyszabású diplomaátadó ünnepséget rendez a végzős diákjai számára, érdekes, hogy az egyébként agyonfotózott Rainről nem kerültek elő ilyen fényképek. Ebből arra lehet következtetni, hogy talán nem tudott részt venni ezeken a ceremóniákon. Egyszer azonban szerepelt egy reklámfilmben, amikor belebújt egy hagyományos egyenruhába, és azóta sokan ezt gondolják valós fotónak - pedig látszik a kezében lévő reklámozott tárgy. De kárpótlásul álljon itt, hiszen valami hasonló lett volna, ha...


THIS IS AN ADVERTISEMENT, NOT A REAL CEREMONY!!!
EZ EGY REKLÁM, NEM A VALÓSÁGOS ÜNNEPSÉG!!!

THIS IS AN ADVERTISEMENT, NOT A REAL CEREMONY!!!
EZ EGY REKLÁM, NEM A VALÓSÁGOS ÜNNEPSÉG!!!
(0000090)



Ezek a képek viszont valóban  az egyetemek ünnepségeiről készültek:





A Kyung Hee Egyetem mindkét kampuszán tartanak záró ceremóniát. A Szöul kampuszon rendkívül emelkedett az ünneplés, amelynek fényét az auditórium pompás látványa is fokozza. A Global (volt Suwon) kampuszon készült képeket helyismeret híján nehéz beazonosítani.



(0000091)

(0000092)



A Dankook Egyetem Jukjeon kampuszán készült fotók:


(0000093)

(0000094)




Reméljük, hogy Ji-hoon mindkét szintű diplomáját nagyon megünnepelték. Mi utólag szeretnénk gratulálni és a képen látható diáktárshoz hasonlóan virtuálisan feldobálni őt a levegőbe, hiszen nagyon megérdemli.



(0000095)









A blog olvasói pedig bónuszként áttekinthetik egy másik szak programját is. Ez is a háttér egy eleme Dél-Koreában, ahol a szórakoztatóipart gazdasági-kulturális húzóágazatként kezelik.



POPULÁRIS ZENE TANSZÉK:
A POPULÁRIS ZENE GYÁRTÁSA ÉS MENEDZSMENTJE

Bevezetés a zeneelméletbe 
Felvétel-technológia 
Popzene-elmélet  
Pop promóciós marketing esettanulmányok
Zeneszerzői esettanulmányok 
Popzene-történet 
Kortárs zenei alkotás (gyakorlat)
Hangkeverés 
Improvizációs technikák 
Videós és multimédiás gyakorlat 
Kortárs elméleti kutatások 
A modern társadalom és a populáris zene 
Digitális zene - beruházási és termelés
Előadóművészetek menedzsmentje 
Zenei technológia
Filmzeneszerzési módszerek
A világzene megértése 
Popzene-elmélet - A kutatás módszertana 
Popzenei szakmai gyakorlat
Kreatív zeneelmélet és zeneszerzés
A klasszikus zene története 
A kortárs popzene elméletet és formái 
Zenei technológia 
A modális harmónia 
A jazz ritmusa
A popzene kritikája

Gyártástervezés és gyártás
Stúdió technikák

Jogvédelem

Kulturális és művészeti menedzsment 
Kortárs zenei együttes  
Kreatív fúziós kutatás







___________________________________________________________________
[15]
"That's passion, the passion that if not I will die", interjú Rainnel, Chosun, 2007.04.25.
 
[18]
Rain Studies Acting, 2007.05.02.
http://world.kbs.co.kr/english/program/program_musicnews_frame.htm?No=5612&current_page=246 

[19]
Rain requests for a delay from enlisting in the army, allk
pop, http://www.allkpop.com/article/2010/06/rain-requests-for-a-delay-from-enlisting-in-the-army


A fotók forrása:

http://www.khu.ac.kr/eng/about/photo_gallery.jsp?page=21&cur_g_name=2011%20Graduation%20Ceremony

http://www.dankook.ac.kr/web/international/dku-news?p_p_id=Bbs_WAR_bbsportlet&p_p_lifecycle=0&p_p_state=normal&p_p_mode=view&_Bbs_WAR_bbsportlet_curPage=8&_Bbs_WAR_bbsportlet_action=view_message&_Bbs_WAR_bbsportlet_messageId=315222





































RAIN KRÓNIKA: KRÍZIS ÉS TRAUMA

🇬🇧 »»»
««« RAIN KRÓNIKA: SZÍNÉSZETI TANULMÁNYOK 1998-2000    
                    




Kicsit visszatekintve az előzményekre: Ji-hoon az általános iskola két utolsó évében a tánctanulás érdekében ugyan követett el kihágásokat, de összeszedve magát és a tanulmányi eredményét is rendezve, a Sungmun alsó középiskola tanulója lett. Éppen úgy tűnt, hogy apai rábólintással végre az iskola és a tánc is összebékíthető, hiszen ebben az időben már fellépésekre is járt. A harmadév 1997-ben pedig meghozta számára az addigi legnagyobb eredményt: az év vége felé a Fanclub nevű formáció tagja lett, mely a bemutatkozására készült. Közben Ji-hoon felvételt nyert a tekintélyes Anyang Művészeti Középiskolába, és az első két tanév során, 1998-99-ben az iskolával párhuzamosan a már sikereket is megélő popcsapattal dolgozott.



0000_00_00-00092  A vidám kép egy barát születésnapján készült.



A helyzet rendeződésébe azonban kegyetlenül beleszólt az 1997-es ázsiai bankválság. Ji-hoon családja addig viszonylag jó anyagi körülmények között élt, de a gazdasági krízis következtében a családfő kávét és rizssüteményeket árusító vállalkozása is növekvő nehézségekkel szembesült. Több hullámban érte el őket a válság szele. Néhány egyre nehezebb periódus átvészelése után az apa cége végleg tönkrement. Elveszítették a megélhetési forrásukat jelentő vállalkozásukat, a kölcsöntartozás miatt a házukat, és ezzel a család elindult az anyagi lecsúszás lejtőjén.

Mivel ekkor Koreában nagyon nehéz volt munkához jutni, a családfenntartók közül sokan Brazíliában szerencsét próbálva igyekeztek az otthon maradt családtagok megélhetését biztosítani.

Ji-hoon családjának erről az időszakáról annyit lehet tudni, hogy az édesapja is így próbált boldogulni, 1999. júliusában ezért elhagyta a családját. (Ez az időpont nagyjából egybeesik a Fanclub feloszlásának idejével, illetve közvetlenül követi azt.) Azonban Brazíliában nem járt sikerrel, és néhány hónap elteltével visszautazott Koreába. Ott kísérelt meg új egzisztenciát teremteni, de a vidék különböző pontjain, távol a családjától dolgozott ugyancsak egy pékségben, de most alkalmazottként.

"A családom nehéz időkön ment át akkortájt. Apámnak kereskedelmi vállalkozása volt, de ismétlődő kudarcok után hagyott nekünk egy levelet azzal, hogy vissza fog térni ha rendbe jött, és elment Brazíliába." [4]

Teljes homály fedi, hogy az apa ekkoriban milyen kapcsolatot tartott az egyre inkább napi megélhetési nehézségekkel szembesülő családjával. Lehet, hogy a következtetés téves, de a rendelkezésre álló mozaikok alapján úgy tűnik, mintha teljesen magukra hagyta volna őket. Rain későbbi visszaemlékezéseiben, amelyekben erről az időszakról beszél, soha nem említi az édesapját.

Ji-hoon egész addigi világa összeomlott. A családja széthullott, életének komfortos kulisszái drasztikusan lecsupaszodtak, a rokonok, barátok hirtelen eltűntek, és nemcsak a helyzet miatt érzett megalázottsággal, de hamarosan az éhezéssel is farkasszemet nézett.


0000_00_00-00093




Ji-hoon édesanyja a családi vállalkozásban dolgozott, majd annak tönkremenetele és a férje külföldre távozása után egyedül maradt a két gyerekkel. Ekkor egy kis boltot működtetve próbálta megszerezni a család ellátásához minimálisan szükséges bevételt. Azonban fiatalkorától cukorbetegséggel küzdött. A hétköznapok túléléséhez szükséges alapvető szükségletek mellett ebben az elkeserítő időszakban egyre inkább háttérbe szorult a saját betegségének kezelése, végül sem az alapvetően szükséges gyógyszerek beszerzésére, sem orvosi ellátásra nem futotta a pénzükből.  Az anya erején felül dolgozott, miközben az egészségi állapota egyre inkább leromlott. Amikor munkaképtelen lett, ő maga és két iskolás gyereke is a teljes nélkülözés szintjére süllyedt.

Ji-hoon számára talán a legnehezebb időszak a Fanclub feloszlásakor következett be 1999 közepén, amikor a felső középiskola második osztályába járt. Édesanyja már nem tudott a család ellátásáról gondoskodni, az ő reményei pedig szertefoszlottak azzal, hogy ismét az utcára került.








Bár a világ legtöbb térségében általában véve a férfiak érzik feladatuknak a család anyagi szükségleteinek biztosítását, meg kell említeni, hogy a hagyományosan patriarchális gondolkodású és berendezkedésű Koreában ez hatványozottan érvényesül. A tradícióknak megfelelően a feladat a családfőé, ha pedig ő akadályoztatva van ebben, akkor a feladat a legidősebb fiúra száll. Nem lehet eltekinteni Ji-hoon helyzetének megértésében attól, hogy váratlanul őrá szakadt ez a felelősség, különösen, amikor már az édesanyja sem volt képes a családfőt helyettesíteni. Ji-hoon ekkor alig múlt 17 éves és iskolás. A szíve tele van reményekkel, minden késztetése egyetlen irányba húzza, de az élet hirtelen áthatolhatatlannak tűnő falakat emel köréje. Kétségbeesése, elkeseredése, és a benne egyre növekvő düh senki számára nem okozhat meglepetést.


Minderről 2008-ban beszélt, amikor talán ösztönösen védekezve az újra feltoluló érzésekkel szemben, (valamint ha helyes az angol fordítás) váratlanul harmadik személyben fogalmazott magáról:

"A fiatal Ji-hoon súlyos szegénységben élő gyerek volt. Egyszer öt napig éhezett, mert nem volt ennivaló. Mindig azon csodálkozott: miért van az, hogy a világ ilyen kemény velem? Képzeljék el, hogy milyen volt egy gyereknek az alsó és felső középiskolában azon gondolkodni, hogy miért akarja a világ, hogy szenvedjek? Miért fordított nekem hátat a világ?" [11]


A helyzetét tovább súlyosbította a magányosság terhe is. A későbbi nyilatkozatokban a nagynénjét és a mentorát, Park Jin-youngot említette, mint azokat a személyeket, akikhez segítségért fordulhatott. Kettőjük közül JYP-t azonban már csak a krízisidőszak vége felé ismerte meg.

Ji-hoon számára a felnőttek világa csődöt mondott. A pénz kíméletlen, minden emberi érzést és késztetést felülíró hatalmát egy életre megtanulta. De megtanulta megbecsülni az emberi önzetlenséget is azon kevesek példájából, akik segítséget nyújtottak neki, bármilyen csekély mértékű is volt az.

A Fanclub fellépései talán jártak némi bevétellel a csapat tagjai számára. Ha így volt, akkor ennek elvesztése Ji-hoont különösen érzékenyen érinthette. Később mindenféle munkát elvállalt hajnalonként, mielőtt iskolába ment. Nyilvánvaló, hogy ebből nem lehetett eltartani egy családot. Ji-hoon számára egyetlen esély kínálkozott: mielőbb visszajutni a szórakoztatóipar berkeibe, és előadóként megszerezni a szükséges bevételeket. Tehát kétségbeesett küzdelembe kezdett ennek érdekében. Meghallgatásokra járt, amelyeken sorozatos, megalázó indokú elutasításban részesült. A biztonságot jelentő családi élet összeomlása mellett úgy tűnt, hogy a szakmai jövő kapuja is bezárult előtte. A Fanclub feloszlása utáni, hosszú hónapokig tartó, teljes marginalizálódással fenyegető vergődés mélypontján végre 1999 végén rámosolygott a szerencse, és a JYP Entertainment gyakornokainak sorába kerülhetett, mely azt jelentette, hogy táncos-énekes szólistaként fog debütálni.
 
Nagyon boldog volt, és minden erejét a pályára való készülésre koncentrálta. Eszelősen dolgozott, mert érezte, hogy álmai beteljesülésének küszöbén áll, hiszen a sors mégis megadta számára vágyai valóra váltásának esélyét. Ám azonnal el is vett valami pótolhatatlanul fontosat.

Ji-hoon ettől kezdve szinte folyamatosan az ügynökség próbatermeiben töltötte az idejét, sokszor kényszerűségből is, mivel még a hazautazásra sem volt pénze. Tudták róla, hogy nem megy jól a sora, de a valós élethelyzetét senkinek sem panaszolta el.

Pedig az édesanyja egyre többször szorult életmentő orvosi beavatkozásra, melyet nem volt egyszerű megszerezni a számára. Koreában nincs általános társadalombiztosítási rendszer, többnyire a nagyobb és tehetősebb cégek esetében a munkáltatók gondoskodnak a dolgozóikról. A kezelésekért minden esetben alkalmanként kell fizetni, és ha ez elmarad, elmarad az orvosi beavatkozás is.

Az édesanya a két gyerekkel a házuk elvesztése után egy kicsi, lepusztult bérelt lakásban lakott, de ennek a költségeit is egyre nehezebben tudták fizetni. Az elmaradások miatt végül a tulajdonos kíméletlenül utcára tette őket, nem törődve azzal sem, hogy anyjuk kórházi kezelése miatt csak a két gyerek volt otthon.

Ji-hoon próbálta megállni a helyét a színpadon, a tanulásban, igyekezett családfőként viselkedni, gondoskodni a beteg anyjáról, ellátni és segíteni a húgát, munkát vállalt az iskola mellett, és küzdött a művészügynökségek arroganciájával. Életének ebből az idejéből elképesztő történeteket idézett fel a későbbi dokumentumfilmekben, az éhezés stációinak és az egyéb nehézségeknek minden felnagyítása nélkül, nem mentesen az érzelmektől, de mégis csendesen, bölcsen mosolyogva. És ettől az elfogadó és megértő szelídségtől különösen hátborzongatóvá vált a még akkor is csak a húszas éveiben járó ifjú ember minden egyes szava, melyet a legtermészetesebb módon osztott meg a nyilvánossággal.

Koreában természetesen nem ő az egyetlen, aki átélte ezeket a nehéz időket, sokkal inkább egy teljes generáció közös tapasztalatáról beszélhetünk. Ám az biztos, hogy Ji-hoonra hatványozottan mért csapásokat a sors. Helyzetének folyamatos ingadozása a siker, a népszerűség és a teljes kilátástalanság határán különösen idegőrlő lehetett. Bár a koreai kultúrában máshol húzódnak az intimitás határai, és nagyon nehéz megérezni-megérteni a szélesebb értelemben vett, egész néplelket átható családfogalmat, amely talán jobban érthetővé tenné ezt a publikum előtti érzelmi lemeztelenedést, Ji-hoon tiszta és ártatlan őszintesége mindezzel együtt is mellbevágó marad. Bár számunkra sem ismeretlen az elviselhetetlen lelki terhek oldásának hasonló módozata: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" [12]


Raint 2003-ban egy baráti társaságban arról kérdezték, hogy amint lehetősége nyílt rá, miért éppen egy házat vásárolt. Ezt válaszolta:

"Rain: - Nos, megvan az oka. Mire hatodikos lettem az általános iskolában, az apám padlót fogott a kávé- vagy tudjátok,  valami ilyesmi vállalkozásával. Sőt, nemcsak csődbe ment, hanem, tudjátok, a másoktól felvett kölcsön egyidejűleg a családi életünket is meghatározta. Emiatt akkor eladták a házunkat, a kétszintes családi házat, ahol akkoriban éltünk. Képzeljétek, az a ház teljesen mások kezébe került. Egy nap jöttem haza az iskolából. Tudjátok hová? Hát tényleg egy olyan vaskapus bármelyik-pillanatban-összedőlhet házba Yongsanban. (Barát: Igen, és is jártam benne.) Be kellett mennem abba a házba, ami három szobából állt. Tudjátok, hogy milyen kicsik voltak azok a szobák? Ha valaki kinyújtózva lefeküdt bennük, már nem maradt egy lépésnyi hely sem.
Egyik barát: - Úgy érted, hogy a lába kilógott a bejárati ajtón?
Rain: - Valóban, amikor az apám barátai meglátogattak bennünket a nyár végén, a gyerekeknek kint kellett aludni.
Egyik barát: - Te mégis jó cipőben lógtál, ugye?
Rain: - Az a cipő volt, amit azután vettem, hogy összegyűjtögettem rá a pénzem. Nehéz volt a dolgot felfognom, mivel ami történt... (kimaradt rész) Mindegy, ilyen sikeressé nőttem fel, amit az apám most igazán kedvel.
Egyik barát: - Igen, tényleg tetszik neki." [3]


Sajnos ismerjük a jelenséget, amikor egy sztárgyártó gépezet gátlástalanul rájátszva az emberek együtt érző képességére, megteremti egy-egy üdvöskéjének saját "mítoszát". Így lesz mindenkinek "nehéz gyermekkora", mellyel még a közepes tehetségeket, vagy az amúgy eladhatatlan sztárocskákat is igyekeznek a közönség szívébe lopni. Talán felmerülhet bennünk a gyanú, hogy Rain történetében is tetten érhetünk valami hasonlót. A média szenzációhajhász kíváncsiságában, a fájdalmas múlt újra és újra előcitálásában mindenképpen. De tegyük a szívünkre a kezünket: az alábbi történetek közül melyiket találnánk vonzónak magunkról a közönségünk számára? Melyiket tennénk közzé szívesen magunkról?

Rain azonban megtette, mégpedig egyetlen ok miatt: kíméletlen őszinteséggel őrzi annak tudatát, hogy honnan indult.


 "Egyáltalán nem volt teánk, ezért csak üresen forraltam fel a vizet és állni hagytam, hogy később megihassuk. Nem tudtam, hogy az már néhány napos volt, és éjszaka kimentem, hogy igyak egy kicsit. Tudtam, hogy nem tettem bele teát, mégis kis szemcsék ízét éreztem. Szóval megittam, felkapcsoltam a lámpát, és megláttam, hogy egy csótány rakta le oda a petéit. Ötletem sincs, hogy mennyi ideig ültem ott. Annyira éhes voltam, jó íze volt, amikor megrágtam... De amikor rájöttem, hogy mi volt az... Irtózatosan éreztem magam." [11]

"Ah… Még azelőtt, hogy debütáltam, karácsony volt, az édesanyám pedig nagyon beteg, így nem volt otthon pénzünk. Nem volt pénzem a buszjegyre, ezért nem tudtam öt napig hazamenni. A buszjegy 500 wonba került [~120 Ft], de nem akartam másoktól pénzt kérni. Az összes többi gyakornok hazament. Én pedig ugyanazt a koszos és átizzadt pólót hordtam egy hétig. Végül kaptam egy bőrfertőzést, és nem sok ennivalóm volt két-három napig. Akkor felkaptam a telefont, és három emberre gondolhattam, egyik volt közülük Kim Tae-woo. Ajh… Aznap volt karácsony, havazott, és a szerelmesek kéz a kézben sétáltak az utcákon. Étel illata szállt fel a földszinti Udong-étkezdéből. Annyira éhes voltam, hogy már lopáson gondolkodtam. És abban a pillanatban Tae-woo belépett az ajtón és azt kérdezte: “Hát te mit csinálsz?” Hozott egy egész csomó kenyeret. Azt hittem, egy égi lény szállt a földre. Ragyogott a szemem. A ragyogás vele érkezett." [9]

"Láttam már életem zsákutcáját, amely nem vezet sehová. Volt olyan idő, amikor éheztem, mert egyáltalán nem volt pénzem. Még ma is úgy tűnik, mintha semmi sem változott volna. Feldühödök attól, ha nem engednek enni. Amikor még gyakornok voltam, JYP a többi tanonccal együtt egyszer elvitt engem is egy kínai étterembe. Egyszerre annyira megteltem, hogy már egy falat se ment le a torkomon, de teljesen kétségbe is estem ott attól, hogy abbahagyjam az evést, mert arra gondoltam, hogy akkor kell sokat ennem, amikor éppen lehetőségem van rá. Ezért miután kihánytam magam a mellékhelyiségben, visszamentem, hogy újra egyek. Én tudom, hogy mit jelent éhesnek lenni." [13]


Már 2000-ben, az egyik próbán JYP figyelt fel a fiú iszonyú gondterheltségére, és megkérdezte tőle, hogy mi nyomasztja. Ji-hoon először elhárította a kérdést, de órákkal később nagy nehezen mégis megosztotta vele a kétségbeejtő otthoni helyzetet. Ez nyilván nem lehetett könnyű neki, mert JYP-nek amúgy is hálás volt, és bizonyára úgy érezte, hogy a családi problémái már végképp nem rá tartoznak. De JYP érzékeny ember, és megértve a fiú a helyzetét azonnal akcióba lépett. Az alábbiak megértéséhez tudni kell, hogy Koreában a lakásokban hagyományosan padlófűtés van, ezért alakult ki a közvetlenül a meleg padlóra való ágyazás szokása.


"Park Jin-young: Igen, a motiváció egyszerűen... tényleg kétségbeejtő volt. De honnan tudhattam volna... Nem tudtam róla addig a napig, amíg Rain nem jött oda hozzám és azt nem mondta, "Hyung..." Én pedig: "Mi van?" - "Tudnál nekem segíteni?" Úgy tűnt, hogy valami nagyon rossz dolog történt. "Az édesanyám beteg." Erre én: "Miért nem mondtad ezt eddig? Ugorj be az autóba!" Magam vezettem az autót a házáig. A kis házban hideg volt a padló. Nem volt fűtés. Az anyja ott feküdt a hideg padlón. Én: - Cukorbetegsége van? Meg akartam ölni Raint, amiért nem mondta el nekem. Szóval betettük őt az autóba, és elvittem Korea egyik legnagyobb kórházába. De megtudtam, hogy ez már tényleg túl későn történt." [6]


JYP ettől kezdve figyelmesen gondoskodott róluk, még a kórházba is rendszeresen bejárt. De hiába vállalta a kezelés költségeit, már túl késő volt.

Ji-hoon végigélte, amint gyönyörű és fiatal édesanyja az utolsó heteiben iszonyú kínokat állt ki. Az orvosok már lemondtak róla, hazaküldték a kórházból, de rövidesen újra vissza kellett vinni.


"Miközben el voltam merülve a boldogságban és azon dolgoztam, hogy az álmomat valóra váltsam, az édesanyám betegsége sokkal rosszabbra fordult. Az apám, aki egyszerűen csak elment Brazíliába, néhány hónap múlva visszatért Koreába anélkül, hogy alkalmazkodott volna a helyi viszonyokhoz. Az édesanyám játszotta a családfő szerepét az apám helyett, és a betegsége hirtelen rosszabbodott, de mivel a gyerekkoromtól kezdve az édesanyám gyakran volt beteg, nem érzékeltem, hogy mennyire súlyos volt akkor a helyzet. Az apám vidékről vidékre vándorolt még azután is, hogy visszatért, és senki sem volt, aki vigyázott volna az anyámra. Én sem viseltem eléggé a gondját az édesanyámnak, mert azt gondoltam, "ha csak én vagyok az egyetlen, aki keményen dolgozik a megélhetésért, hát legyen". Elmondtam mindent Jinyeongnak az édesanyám állapotáról. Azután azt mondta, "felvetetem a kórházba és fizetni fogom a számlákat, szóval nem kell aggódnod", és vigasztalt engem. Igazán hálás vagyok neki. Ezután az édesanyám kórházba került, de addigra már túl késő volt. Mire bekerült a kórházba, már súlyos gyulladása volt, ami az egész testére kiterjedt. Azt mondták a kórházi emberek, hogy a legjobb lenne hazavinni. Az édesanyám hazajött, de tényleg egy követ érzek a szívemben, amint felidézem azokat a napokat. Anyám állapota egyre rosszabb lett, így visszavittük a kórházba. Jinyeong és a felesége is bejöttek, hogy az édesanyám mellett legyenek." [4]

A maga tizennyolc évével a fiú korábban nem igazán ismert rá, hogy a betegségnek már nem csak egy újabb stációjával szembesül. Mióta eszét tudta, édesanyját mindig betegnek látta, ezért maga a helyzet nem tűnt rendkívülinek a számára. Szinte biztos, hogy ameddig lehetett, az anya is titkolta a valóságot a gyermekei előtt. Amikor pedig nyilvánvalóvá vált a helyzet súlyossága, a vég már túl közeli és elkerülhetetlen volt. 

A tragédiát közvetlenül megelőző karácsonyi időszak Ji-hoon számára mindennek volt inkább nevezhető, mint a szeretet ünnepére való készülődésnek. Egyetlen nap embertelen eseményeit elevenítette fel nyolc évvel később, és ekkor beszélt a haragról és az önvádról is, amely benne ébredt. Abba a napba egy erős felnőtt is beleroppant volna. 

Ji-hoon édesanyja a karácsonyi ünnepek utáni napon, 2000. december 27-én halt meg. A fiú teljesen össze volt zavarodva és kegyetlen lelkiismeret-furdalás gyötörte minden miatt, amiről úgy gondolta, hogy nem tudta megadni édesanyjának. Sem azt, hogy jó fia legyen, sem azt, hogy gondoskodni tudjon róla. Három adag instant leves - ez volt az utolsó ajándéka, amit venni tudott, és anyja örült ennek is. Utolsó kívánságok, kimondott és ki nem mondott fogadalmak súlya szakadt rá, köztük a legfontosabb, hogy énekesként és színészként is nagy dolgokat fog véghezvinni.

Édesanyja mindig is bízott a sikerében, és Ji-hoon ennek a bizalomnak teljes mértékben meg akart felelni. Az utolsó mondatok egyike, melyet édesanyja a fia lelkébe vésett: "Ha kitartóan próbálsz bármit, amit tényleg neked kell, ahhoz a fény is megérkezik."[3]

Egy év múlva, anyja halálának első évfordulóján Ji-hoon az általános fogadalmát egy konkrét cél kitűzésére változtatta: hatalmas csúcs bevételét tűzte ki maga elé, és ettől kezdve ennek meghódítása lett a mozgatórugója: ő lesz az ország legnagyobb előadóművésze.


A már említett rettenetes napról szóló beszámolót a televíziós interjúból kiemelve több külföldi sajtócikk is közzétette. A történtek annyira elképesztőek, hogy az egyik kínai cikk fordítója óvatosan meg is jegyezte: valószínűleg a szövegben szereplő kórházi pofont képletesen kell érteni. A filmben azonban a gesztus, amely Rain szavait kíséri, nem hagy kétséget a valóság felől.



0000_00_00-00094 Rain a kórházi történetet idézi fel Shin Hae-chul interjújában


"Rain: - Számomra a leg... Az a pillanat, amikor nagyon meg akartam ölni valakit... a kórházban volt. Az édesanyám szenvedett akkor (a súlyos cukorbetegségétől). Ha lett volna akkor pénzem, akkor kezelhették volna, felügyelték volna az állapotát és jó körülmények között gyógyulhatott volna. Tovább kellett volna tartania az életének. De nem volt pénzünk, ezért a kórház részesítette a megfelelő kezelésben. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy tudjam, nem csinálhatják azt, amit gondolnak, hogy tenniük kellene, de most már tudom. Azt mondták. "Ha anyádat életben akarod tartani, hozz pénzt". Hogyan tudtam volna pénzt szerezni?
Shin Hae-chul: - Mennyi idős voltál akkor?
Rain: - A középiskola harmadik éve felé jártam. Ez volt, ami döntött. Egy ember életét eldöntötte a pénzt. Én pedig kaptam egy pofont a kórházban. De bérbeadó meg ezt a helyzetet is rosszabbá tette. Régebben az apámmal és a húgommal éltem. De az IMF (gazdasági válság) miatt az apám karrierje nem ment jól. Külföldre ment, hogy jobb munkát keressen. Én voltam a feje az egész családnak. A hideg téli évszakban a bérbeadó azt kérte a két támasz nélküli gyerektől, hogy azonnal költözzenek ki "Még ma vigyétek el a cuccaitokat. Már másokkal kötöttem szerződést erre a szobára."
Shin Hae-chul: - Az édesanyád kórházban volt?
Rain: - Igen, az anyám kórházban volt. Éppen haldoklott, mert nem volt pénzünk (a gyógyítására).
Shin Hae-chul: - A hideg téli szezonban?
Rain: - Igen, a téli hidegben. Nem sírtam egykönnyen, de letérdelve könyörögtem a bérbeadónak. Kértem, hogy legyen tekintettel a családom helyzetére... Az édesanyámnak volt letétbe helyezett biztosítéka a boltra, amit működtetett. Megígértem, hogy kifizetem a bérleti díjat miután megkapom a letétet. Később megtudtam, hogy a testvérem és az én életem biztosítása érdekében az édesanyám már kivette a depozitot és elmentette egy bankba, hogy a jövőben majd mi használni tudjuk. Úgy tűnik, hogy az anyukám már tudta, hogy mi vár rá. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni, ezért előkészített dolgokat. Kétségbe voltam esve. A szoba még meleg sem volt. A húgom szorosan beburkolózott egy takaróba és úgy ült a hideg szobában. Mindenki olyan boldognak tűnt az ünnepi időszakban, amikor a karácsony már közel volt. Miért csak nekem kell elszenvednem ezt? A fürdőszobában két törölközőt szorítottam a számra és csendesen sírtam. Attól féltem, hogy a húgom meghallja. Szégyelltem magam előtte, és magam előtt is. Igazán nehezen sírtam abban az időben.
(...)
Rain: - És sírtam a fürdőszobában. Egy csomó gyűlöletet növesztettem magamban akkoriban. Felhívtam a rokonainkat és a barátainkat azokban az időben, de senki sem ajánlotta fel a segítségét. Csak a nagynénénk segített. Azt mondta a húgomnak: "Most elvesztetted az otthonodat, de csak gyere és élj velem". Tehát a húgom összecsomagolta a dolgait és a nagynéném otthonába ment. Csak a nagynénénk nyújtott segítséget. Valóban... mindenki az ellenségem volt abban az időben. A világ így bánt velem. Rendben, akkor szembeszállok ezzel a világgal. Mindenki az ellenségem volt, beleértve a barátokat és a rokonokat is. Mindenki, a családomon kívül. Az anyám olyan beteg volt, de senki nem jött se meglátogatni, sem segíteni. Tenni akartam valamit abban a kétségbeesett hangulatban, de nem tehettem túl sokat. Részmunkaidőben tudtam dolgozni. Így bár kerestem egy kis pénzt, de az vajmi kevés volt a kezelés költségeihez képest. Könnyekkel a szememben kértem JYP segítségét. JYP segített nekem. De már túl késő volt, amikor segített. Ha korábban elmondom neki, jobb lehetett volna a helyzet.  (JYP) bátyám segített elintézni az anyám temetését, ami illendően lett megtartva. Mindenki az ellenségem volt akkoriban. Gyűlölettel telve határoztam el, hogy küzdeni fogok a világgal. De ez gyerekes volt. Olyan voltam, mint egy hajthatatlan kemény kő. Most olyan vagyok, mint a rugalmas bambusz. Most azt tanulom, hogy amit akkor éreztem, az nem volt az egész élet. A világ ilyen. Túl korán találtam a világot kegyetlennek. Véres könnyeket ejtettem. Amit még most is bánok, hogy ha rugalmasabb lettem volna, ha nem lettem volna olyan ostoba, akkor talán az édesanyám még most is életben lenne. Ezt bánom a legjobban." [8]

"Látszott, hogy édesanyám nagy fájdalmaktól szenvedett. A halála előtt tizenöt nappal erős fájdalmak között volt. Az egész teste fel volt dagadva, nem tudott mozogni. A lába is nagyon sebes volt, olyan volt, mintha rothadásnak indult volna, tényleg nagyon fájdalmas volt. Az elkövetkező napokban már nem volt hely a testén, ahová injekciózhattak volna, ezért nyolc csövet kellett behelyezni a nyakába. Akkoriban mentálisan és érzelmileg is nagyon nyomorult voltam. Alig volt ennivalóm és állandóan éheztem. De azokban az időkben úgy gondoltam, hogy a mentális és lelki fájdalom, valamint az éhezés semmi volt anyám gyötrelmeihez hasonlítva. Kitartás és tűrés, azt hiszem, hogy akkor tanultam meg ezeket." [9]

"A legutolsó dolog, amit az édesanyámért tettem, hogy vásároltam egy olyan... olyan 3 perces instant algaleves csomagot. Ő mégis nagyon élvezte. De ez volt mindenünk, amikor középiskolás voltam. Mind a mai napig sajnálom és bűntudatot érzek emiatt, és anya... hmm... én mindig... ennyi idő után... beszélni erről... nagyon nehéz újra megnyitni a régi sebeket... de... Hogy nem kaphatott kezelést, mert nem engedhettük meg magunknak, az kimondhatatlan szenvedést okoz mindannyiunknak. Tényleg úgy van, ahogy mondom: senki sem segít és senki sem akarja tudni." [11]

"Valójában, amikor először hallottam, hogy anyám azt mondja, szeretné ha a testét elhamvasztanák, az olyan sajnálattal töltött el, hogy először belesajdult a szívem. De most, hogy ilyen módon látogathatom őt a hamvasztása után, ez valójában olyan tisztának tűnik. Őszintén szólva, az édesanyám nem szeretett unatkozni, nem szeretett egyedül lenni.

Most úgy érzem, ő is azt remélte, hogy együtt lehet ezzel a sok emberrel.

Azt hiszem, hogy majd keresni fogok egy családi nyughelyet, hogy együtt lehessek vele...
Hmm, hallottam, hogy külföldön az emberek a halott családtagjaik csontmaradványait egy szép urnába helyezik. Sőt, még arra is gondoltam, miért is ne pihenhetnének a hamvai a házon belül, de kissé túlságosan is félénk vagyok ezt megtenni, mivel az emberek, akik nem tartoznak a családomhoz, úgy vélhetik, hogy ez különös és idegen.

Talán majd egyszer, szeretném ha csak egy kicsit szélesebb körben is elterjedt szokássá válna saját házban tartani, ha tényleg így lehetne, mert gyakorlatilag ez nem szokás Koreában. (Nagyot sóhajt)
Még így, ezen a módon is nagyon sok erőt tudok kapni tőle, amikor eljövök ide, mert úgy térek vissza a munkába, hogy újra azt mondom: "Hajrá, most gyerünk Rain, gyerünk." Anyámnak hála, nem tudok eltévelyedni. Anyámnak hála, nem tudnak eltéríteni egyáltalán, csak haladok előre...

Valaki azt mondta: "Ha csak előre nézel és mész anélkül, hogy látnád a melletted lévő embereket és dolgokat, azt lehet, hogy ezt később bánni fogod." Úgy tűnik, hogy bizonyos értelemben igaz, amit mondtak... 


Mégis, az anyám, és nem mások adják az értelmét annak, hogy csakis előre tekintve megyek. Mert történt egy fogadalom anya és fia között, és mert az biztos, hogy nekem be kell tartanom az ígéretemet." [3]


0000_00_00-00095



Az 2000-2001-es év fordulójának rideg valósága a következő volt: 

Ji-hoon még édesanyja temetéséről beszélve sem említette soha az édesapját, csak azt, hogy abban is JYP volt a segítségére, és egyszer nevesítette egyik iskolai barátját, Boomot is. Nem tudjuk, hogy magát a szertartást neki kellett-e "családfőként" végigvinnie, és azt sem, hogy ennek a tragédiának a túlélésében, feldolgozásában volt-e valaki a segítségére.
Úgy tűnik, hogy az édesapjával elhidegültek egymástól, de legalábbis maradt éppen elég helyrehozni való a kapcsolatukban. Ma már tudjuk, hogy az újbóli egymásra találás még éveket vett igénybe. Az édesapa kálváriájáról nyilván egy önálló történet lehetne írni. Azonban egy évtizeddel később, Rain katonai bevonulásakor egy üzenetében a twitteren írt egy mondatot, melyet távol álljon tőlünk, hogy félremagyarázzunk. Sok mindent jelenthet ez a mondat, takarhat nagyon mély fájdalmat is. De tagadhatatlan, hogy a feleség halála és a fiú időleges távozása közti összevetésnek van egy különös mellékíze: "Nagyon nehezen vettem az édesanyjának a halálát, de nem ilyen mértékben. Azután, hogy a fiam elment, a szívemben nagy ürességet éreztem, és azóta folyton az emeleten találom magam a szobájában. Nem tudok másra gondolni, csak a fiamra." [14]

Ji-hoon egyedül maradt a testvérével, akiről anyjának tett ígérete szerint gondoskodnia kellett. Átmenetileg azonban a család teljesen atomizálódott, Ji-hoon az ügynökségnél kapott szálláslehetőséget, a húga a nagynénjénél lakott. Ji-hoon az édesanyja halála előtti, emberpróbáló időszakban fejezte be a felső középiskolát, és a záróvizsgák mellett készülnie kellett az egyetemi felvételire is. Mindezek mellett még dolgozott is, mert valamiből meg kellett élnie. Igaz, hogy most már olyan munkát végezhetett, ami a szakmai fejlődését szolgálta, mert JYP hozzásegítette ehhez is.

A vele történtek minden lenyomata rajta van Ji-hoon arcán azon a fényképen, melyet a középiskola vége felé készítettek róla. Az alapvetően kedves, mosolygós fiú megszokott portréja helyett meggyötört arcot és fénytelen tekintetet látunk. Kevés ilyen arccal szembesülünk az életbe induló fiatalok többnyire sugárzó tablóképei, iskolai évkönyvbeli fotói között.



1999_00_00-00084
2001_00_00-00091





























A család utáni vágy és a családtagjai sorsáért érzett felelősség azonban egy percre sem hunyt ki benne. Korábban idéztük a válaszát, hogy miért vásárolt az első adandó alkalommal egy házat. Most annak a döntésnek a megértéséhez fűz hozzá Rain még egy fontos magyarázatot:

"Néztem édesanyám szenvedését a krónikus cukorbetegségében, és soha nem fogom elfelejteni a kinézetét azokból a napokból. Ha a családunk képes lett volna kifizetni a kórházi számlákat, amikor édesanyám kórházba került, akkor mind a mai napig boldogan együtt élhetnénk. De nem volt olyan sok pénzünk, szóval nem tudtuk, így aztán elveszítettük őt. Kínomban rengeteget sírtam. Képtelen vagyok megpihenni, mivel akkor valamit elhatároztam. Ahhoz mérten, amit édesanyám átélt, az én fájdalmam nem volt semmi. Fiatalon, ott megfogadtam magamnak ezek valóra váltását: kompetensnek lenni, pénzt szerezni, gyorsan felnőni, és elérni, hogy az egész családom együtt éljen." [13]


A szikáran koppanó kijelentések nagyon mély érzelmi traumát takarnak. Ennyi csapás sok volt egy 18 éves fiúnak. Ha eddig a vágya és a személyes bizonyításkényszere hajtotta erőn felüli munkavégzésre, akkor ettől kezdve a benne dolgozó erőmű egy nehezen lebomló hajtóanyagot kapott. Ji-hoonban elkezdett kiépülni az önhibáztatás rendszere, mely minden elkövetett aprócska gyermeki rosszalkodás és kamaszos csínytevés hatalmasra növesztett mozaikját  beleillesztette saját "rosszaságának" összképébe. Az önvád az anyának tett poszthumusz ígéret teljesítésében remélte a feloldást, ezáltal bizonyítva, hogy az anya önfeláldozása nem volt értelmetlen és hiábavaló.


"Számomra a szó, hogy “anya”, az életem igazi értelme, és az ok arra, hogy éljek. Anyám az én vallásom, olyan nekem, mint az Isten. Ezért ha bármikor elfáradok, akadályokkal szembesülök, mindig az édesanyámra gondolok." [9]













___________________________________________________
[3] The Star Human Drama - Rain, dokumentumfilm, 2003 

[4] Rain bemutatkozása az első honlapján, 2002

[6] Hip Korea, Discovery Channel, dokumentumfilm Rainről

[8] Shin Hae-chul's Special Edition - Rain, 2008.12.26.

[9] 7 Rainmakers, dokumentumfilm 2003

[11] Rain Is Coming, dokumentumfilm, 2008

[12] Karinthy Frigyes: Előszó

[13] Idézetek Raintől, The Cloud, e-könyv, http://rain-cloud.co.kr/quotation/rain.html

[14] Twitter, https://twitter.com/kichun4379, 2011.10.12.

0000_00_00-00092, 00093
Internet

0000_00_00-00094
Pillanatfelvétel a Shin Hae-chul's Special Edition - Rain, 2008.12.26. műsorból

0000_00_00-00095
Pillanatfelvétel a Hip Korea c. dokumentumfilmből


1999_00_00-00084
2001_00_00-00091
Internet























I