RAIN KRÓNIKA: SZÍNÉSZETI TANULMÁNYOK 1998.03-2001.02.

Amikor 1997 végén elérkezett a felső középiskolába jelentkezés ideje, Ji-hoon olyan helyet keresett, ahol a tanulás mellett a táncolást is folytatni tudta. Az ország talán leghíresebb művészeti középiskolájának, az Anyang Arts High Schoolnak (안양예술고등학교) Színház és film tanszakát szemelte ki magának.

"Aztán eljött az alsó középiskola utolsó éve, és kezdtem aggódni a jövőm miatt. A barátaim bölcsészettudományi középiskolákba mentek, de én olyat kerestem, ahol táncolni és tanulni is tudok egyszerre. Szóval a művészeti középiskola következtetésére jutottam. Egyáltalán nem jártam színésziskolába, hanem megjegyzéseket írtam a színészek szövegéhez, amikor drámát néztem, és őket memorizálva, magamtól gyakoroltam a színészetet." [4]

Az előző iskolafok lezárása és a Fanclub tagjává válása ugyanarra az időszakra esett, ezért a tanulás mellett megkezdődött fellépések miatt egyáltalán nem maradt ideje a felvételire való készülésre. Mivel jártas volt a pantomimben, a felvételi vizsgán is egy ilyen jelenetet mutatott be, méghozzá sikerrel. Így lett Ji-hoon a nagynevű iskola diákja, mely már számos hírességet nevelt fel falai között.

"Mivel semmit nem tudtam a színészetről, elmentem egy könyvesboltba, megvásároltam az összes színészettel kapcsolatos könyvet, és elolvastam őket az Angyang Művészeti Felső Középiskola felvételi vizsgája előtt. Be kellett mutatnom az egyéb különleges képességeimet is, és kerestem valamit, ami a tánccal kapcsolatos, majd úgy döntöttem, hogy egy pantomimmel készülök. Biztos voltam benne, hogy ki tudok fejezni dolgokat a testemmel. Az emberek, akik ismertek engem, nem értettek egyet velem, azt mondták, hogy "a színészet nem való neked", de én keményen dolgoztam, és büszkén átmentem a vizsgán." [4]

199803-200102-0001

Az Anyang ahhoz hasonlatos iskola, mintha egy felsőfokú művészeti intézmény hároméves előképzője lenne. Több tagozata van, a Színház és film mellett a Fotográfia és videó, Tánc, Képzőművészet, Kreatív írás és Zene tanszak is választható. A rendkívül jól felszerelt, hatalmas intézményben elmélyült munka folyik a tehetségek kibontakoztatása érdekében.

199803-200102-0002  Anyang Arts High School (Anyang, Gyeonggi) 

Azt is megnézhetjük, hogy Ji-hon milyen képzésben részesült. Az iskola honlapjának ismertetése szerint a színház szakos diákok a fizikális képességeik fejlesztése mellett egyaránt megismerkedtek a színészet koreai tradícióival és a modern iskoláival. Bár évről évre mindig kissé módosul a tanévek felépítése, nem lehetett nagyon eltérő a Ji-hoon által ott töltött három tanév tantárgyi struktúrája sem:

199803-200102-0003

Visszakövetkeztetve Rain katonai rádióműsorában tett megjegyzéséből, az iskolában a főszak mellett minor szakot is kellett választani. Ki gondolná, hogy Rain ilyen előképzettséggel is rendelkezik:

"Amikor az Anyang Művészeti Középiskolába jártam, a Dráma és film főszakom mellett a Panszori volt a minor szakom. "Bada", aki az SES tagja és három évvel előttem járt oda, meglátogatta a volt alma materét, az Anyang Művészeti Középiskolát, amikor 1999-ben én is oda jártam. Hasznos tanácsokat adott nekünk és előadott egy panszorit. "Bada" nagyon kedves volt és nagyon jó a stílusa, még a telefonszámát is meghagyta nekünk, amelyen kapcsolatba tudtunk vele lépni. Hat évvel később rapperként szerepelt az albumomban." [10]

Kicsit előre szaladva az időben, érdemes felidézni Rain pályafutásának egyik legkülönösebb fellépését, melyet a debütálásának évében, 2002 vége felé tartott. Gong Ok-jin hagyományokat és modernitást ötvöző koreográfiájában Rainről érezhető volt, hogy otthonosan mozog a tradicionális színjátszás világában is.

199803-200102-0004 Jung Ji-hoon az Anyang Arts High School iskolai egyenruhájában, 2000-ben

A tánc és az iskola összeegyeztetése mégsem ment problémamentesen. Ji-hoon az iskolában ismerkedett a színészmesterség alapjaival, és kapcsolata a tárggyal kezdetben nem volt zökkenők nélküli. A szíve a táncolás felé húzta, és ez a figyelmét is elvonta az iskolai közös munkától, amit az osztálytársai és a tanárai is nehezményeztek.

Érdekes módon a színészet és a tánc egyedül csak ekkor, éppen az indulás pillanatában került konfliktusba egymással Ji-hoon pályafutása során. Ugyanaz a dolog okozta az egyik helyen a problémát, ami a másik területen a kiváló teljesítmény biztosítéka volt: a koncentráció és az odaadás. A színház csapatmunka, még ha iskolai körülmények között zajlik is. Félszívvel nem lehet csinálni, mert minden gyenge láncszem lerontja a többiek teljesítményét. Ji-hoon pedig érezte, hogy a tánc mellett nem tud az elvárásoknak megfelelni, mert minden erejét elviszi a popszínpadi jelenlét.

A maximalizmusa viszont nem kedvezett a komfortérzetének, ezért az iskolában állandóan menekülési kényszer fogta el. Furcsa disszonanciaként ezzel együtt is az iskola egyik legnépszerűbb diákja volt, amit a popszínpadi tevékenységének köszönhetett.

"De most, hogy a színészet tanulássá vált számomra, többé már nem tűnt vicces dolognak, és nem illeszkedett hozzám valami jól. Szóval az első évem során passzoltam a színészetet, és folytattam a srácokkal való lógást és a táncolást. Hogy az emberek egyre inkább tudhassanak a táncomról, beneveztem különböző tehetségkutatókba előadóművész versenyzőként, és felkeltettem a lányok figyelmét is. Minden reggel, amikor beértem az iskolába és kinyitottam a szekrényemet, ismeretlen emberektől találtam ott ajándékokat. Az ajándék többnyire tej, keksz, virág és levél volt. Már bánom, hogy nem próbáltam meg kideríteni, hogy kiktől kaptam, de annyira el voltam foglalva a tánccal, hogy a lányokra még gondolni se maradt időm. Az első évben megpróbáltam a vizsgára beilleszkedni a színészetbe, de a másodévem elején annyira megutáltam a színészórákat, hogy többé nem tudtam elviselni azokat. Ezért nemegyszer elkéstem az iskolából, vagy csak a reggeli órákra mentem be és kislisszantam a színészmesterség órákról. Szóval, ott álltam, elkényeztetve a tánc által, és rosszfiúként "megbélyegzést" szerezve." [4]

Egy rendkívüli történet érdekesen rávilágít Ji-hoon moralitására. A tőle megszokott, szelíd és visszafogott fogalmazás ellenére is érezhető, hogy mekkora vihar dúlhatott benne ebben az időszakban. Merészsége és igazságérzete sarkallhatta arra a szokatlan cselekedetre, hogy a tekintély előtti meghunyászkodás helyett felvegye a tanár által odadobott kesztyűt. Szerencsére a méltánytalanság elkerülése miatt felvállalt merészsége a tanár elismerését is kivívta, amely persze nem nélkülözte az őszinte döbbenetet sem. Szinte biztos, hogy a tanár ezt a rá nézve kétes eredménnyel járó pedagógiai módszert soha többé nem alkalmazta.

"Elmondom az akkoriban történt 'tanárbántalmazásomat'.  Amikor az Anyang Művészeti Felső Középiskolába jártam, a fenekére vertem a tanáromnak a tánc miatt. Mivel a táncra  koncentráltam és kimaradtam a színészeti csoportfoglalkozásokról, az idősebb diákok kezdtek utálni engem. Elvittek az iskolakertbe és megvertek, majd rendreutasítottak, hogy nem kellene lerombolnom a csoport munkáját. Így aztán meggondoltam magam, és elhatároztam, hogy "a színészetre éppúgy koncentrálok, mint a táncra". De a tánc iránti vágyam elnyomása nem tartott túl sokáig. Egy napon nem bírtam tovább, és kirohantam az osztályból. Másnap a tanár, aki az osztályt tanította, egy pálcával érkezett. Nos, mondta, "Üss meg engem ezzel a pálcával. Ha nem teszed, én ütöm meg a többi diákot." Egy csomó gondolat kavargott a fejemben abban a pillanatban. Sok lány volt ugyanabban az osztályban, és ott voltak a rendes srácok is. Szóval egy kis ideig azon gondolkodtam, hogy mit fogok csinálni, majd ráütöttem a tanár fenekére a pálcával. Semmi mást nem tehettem abban a pillanatban. Egy nappal volt az érettségi előtt, amikor a tanár nagyon őszintén beszélt nekünk erről az incidensről. Azt mondta, hogy soha nem gondolta volna, hogy tényleg megütöm őt. Ugyanazt a trükköt használta, mint amit egy másik művészeti iskolában tanítva, és amikor a tanárok bevetették ezt, a diákok többnyire sírva csak azt mondták, hogy mennyire sajnálják, de mi félelmetes ellenfélnek bizonyultunk." [4]

Azonban az első évfolyam során szerencsére történt egy meghatározó esemény, mely nemcsak helyére tette Ji-hoon viszonyát a színészettel, hanem az egész életére kihatással lett: egyik színésztanára felismerte a tehetségét, és bizalmat szavazott neki. Egy nehéz, kettős szereppel tette próbára, amit Ji-hoon kiválóan megoldott, helyreállítva ezzel a tanárok és diáktársai előtt is a reputációját.

"Rain: Kim Chul-hong a drámatanárom volt a gimnáziumban. Még most sem értem... Rám bízott egy szerepet és azt mondta: "Te jól tudnál játszani. A fizikumod alkalmas a színészetre." A többi tanár részéről általában dorgáló megjegyzésekben vagy szidásban volt részem. De ez a tanár különbözött tőlük. Ő adott nekem egy esélyt, ezért nagyon keményen dolgoztam. Az előadást követően a többi tanár mind más szemmel nézett rám." [9]

199803-200102-0005 Kim Chul-hong drámatanár

Kim Chul-hong drámatanár: - Ennek a különleges drámának "A búvárlány a partra megy" volt a címe, és pusztán egy hét volt hátra a bemutató napjáig. Egy barátom azt mondta, hogy nem tudja elvállalni, szóval Ji-hoonhoz fordultam, és így szóltam hozzá: "Bárcsak te meg tudnád csinálni ezt a részt!", és próbáltam győzködni a szerep kihívásairól. Teljesen mindegy, hogy akár énekes vagy akár valami más szeretnél lenni, egy drámában való színészi játék megtapasztalása segíteni fog téged. Ji-hoon végül elfogadta a szerepet. Többnyire, ha az Anyang Művészeti Középiskolában valakik játszanak és az emberek nevetnek mellettük, akkor az előadók is elnevetik magukat. Egy jó színésznek nem ilyen a hozzáállása. De amikor Ji-hoon játszott, dühös lett, ha az emberek nevettek, és azt mondta: "Próbálok a szerepemre koncentrálni. Ti miért nevetgéltek?" Ekkor megéreztem, hogy ez a gyerek más. Koncentrált volt, egy makacs karakter, aki nem tűri a hamis látszatot; ezeket láttam benne, amelyek tényleg különlegessé tették őt." [9]

"Akkoriban a tánc volt az első számú prioritás a számomra. De még mindig emlékszem a junior évemre. Volt egy tanárom, Kim Chul Hong, aki játszott színházban, filmekben, és tanította a diákokat. Ő terelt engem a helyes irányba. Ő mondta, hogy nekem játszanom kellene, és hogy jó lennék benne. Kaptam egy dupla szerepet. Két szerepet is rám osztott egy darabban. Ez egy koreai színdarab volt, “A búvárlány a partra megy” volt a címe, és volt benne néhány koreai dialektus. Elég jó voltam benne. Kaptam egy csomó dicséretet. Sokat tanultam, és először ott és azóta is erősen vágyom a színészetre. Úgy érzem, ez valami új, ami most jön, amitől még mindig libabőrös leszek, és ez izgalmas." [7]

Jó lenne többet tudni a színdarabról is, amely Ji-hoont szerelembe ejtette a színészettel. Vajon mi lehetett az a két szerep, amit a darabban játszott? Érdekes, hogy kiemeli a dialektusokat - ezek szerint a koreai színjátszásban is hasonló lehet ezek fontossága, mint az angol nyelvterületek színészetében?
És Ji-hoon vajon hogyan tudott egy hét alatt felkészülni erre a nem könnyű feladatra? Hiszen ez még egy gyakorlott színész számára is nagy kihívást jelentene!

Sajnos angolul a darabról csak ennyit találni a világhálón:

"Oh Yong-jin Korea egyik legreprezentatívabb drámaírójának tekinthető, azok egyike, aki mindig tökéleteset alkot, bár nem túl gyakran. A búvárlány a partra megy című drámája egy nőről szól, akit az őrületbe kerget a zavarodottság, az intrika és a sok huzavona, mely azon kérdés körül alakul ki, hogy miként kellene egy milliomos örökségét szétosztani. A színdarab kifejezi az író megvetését az olyan emberek iránt, akik a materialista vágyak megszállottságában élnek, és keserűen kritizálja a modern társadalmat, amely úgy tűnik, hogy elpusztítja az emberi természet tisztaságát." [11]

Azonban ez a darabválasztás valamit járulékosan elárul az iskoláról: a tanárok nem tévesztették szem elől a művészet valódi szerepét, és ennek megfelelően igyekeztek a diákokat nevelni. Tehát ez a középiskola távolról sem tekinthető "mini sztárgyárnak".


Ji-hoon színészeti tanulmányai a középiskolával még nem értek véget. Már az első filmsikereivel a tarsolyában az egyetem mesterképzésén visszatért hozzájuk.

199803-200102-0006 Az Anyang Arts High School évkönyvében, 2001-ben

🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧

[4] Rain bemutatkozása az első honlapján, 2002

[7] Rain elmondatlan történetei, televíziós interjú 

[9] 7 Rainmakers, documentary, KBS TV

[10] The Desire To Speed, Friends FM, 2012.12.30. 

[11] The Reader's Encyclopedia of World Drama szerző: John Gassner,Edward Quinn, Dover Publications, Inc., Mineola, New York
https://books.google.hu/books?id=oPOQf26l-PEC&pg=PA515&lpg=PA515&dq=Oh+Yong-jin+A+Woman+Diver+Goes+Ashore&source=bl&ots=Q4G2FMP_M0&sig=qiOjdgyW6JMekQM3IYUF614ughw&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwjlmYL0odrMAhVFFCwKHQqIBgsQ6AEIGzAA#v=onepage&q=Oh%20Yong-jin%20A

199803-200102-0001, 0004
199803-200102-0005 
Pillanatfelvételek a 7 Rainmaker c. dokumentumfilmből

199803-200102-0002, 
YesArt

199803-200102-0003
http://anyangart.hs.kr/

199803-200102-0006
Internet

🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧🌧