Végtelen erőfeszítés, végtelen kitartás, végtelen szerénység. (Rain vezérelve)

Tudtam, hogy ránézésre nem tűnök valami nagy számnak, a megjelenésem sem túl vonzó, de a bensőm elég rendkívüli. Minden színpadra lépés előtt azt mondom magamnak, hogy én vagyok a legjobb, és minden előadás után ugyanúgy azt, hogy nem én vagyok. Ezért minden fellépés előtt 120 százalékosan kell felkészülnöm, hogy az előadáson 100 százalékos teljesítményt tudjak nyújtani. Ennek érdekében minden álló nap folyamatosan képzem magam. Már nagyon hosszú ideje alváshiányban szenvedek, mert ha éppen nem dolgozom, akkor vagy edzek, vagy a koreográfiákat és a dalokat próbálom. Éppen úgy, mint a filmfelvételek idején, ha valamit nem csináltam jól, képtelen vagyok aludni. Akár színészként, akár énekesként, a legjobbat kell tudnom kihozni magamból. De nem kell aggódni, hogy most nincs elegendő időm az alvásra, jut arra majd bőven a halálom után. (Rain)

Ez a fiatalság, ez az egészség... és a túlcsorduló önbizalom... az erőfeszítés, amit az oly hihetetlen előadásai sikeres megvalósításáért tett... és a tehetség, amit felmutat, ezek töltenek el spontán tisztelettel engem. Azt gondolom, hogy a történelem a fontos személyiségek között fogja jegyezni. Úgy, mint aki színészként és zenészként egyaránt sikeres lett. ...
Ami igazán meglepő Ji-hoonban, az az, hogy egyfajta düh, bosszúvágy és szomorúság, az összes efféle sötét, komor negatív motiváció az ő esetében rendkívül optimista és derűs módon ölt testet.
(Park Chan-wook rendező)

Mint(a)katona (2011)



Nincs napsütés, mióta elment az Eső (Rain) - írta a The Wall Street Journal.

 








A térség összes televíziós csatornája és a világsajtó a BBC News-on és a Wall Street Journalon át a Time Magazinig még hangos volt a bevonulás híradásaitól, és a rajongók is javában csak az utolsó napok eseményeinek feldolgozásával voltak elfoglalva, amikor Rain már a kiképzés helyszínére érkezett.


Néhány szemelvény a kínai, japán, koreai és amerikai televíziós csatornák
több tucatnyi híradásából:


A sorsolás egy Szöultól kb. egy-másfél órányi autózással elérhető katonai tábort jelölt ki neki északra a hegyekben, a demilitarizált övezet mellett.

A sajtó hírei szolgáltak némi információval erről a helyről, és azok nem voltak valami szívderítőek. Ezek szerint a Kulcs Alakulat "kemény" frontvonalbeli csapat. Az 5. Gyalogos Hadosztály telephelye a különösen zord körülményeiről volt ismeretes, ezért sokan aggódni kezdtek Rain miatt. Úgy tűnt, hogy a tábor felszereltsége régi, és a vízellátása sem kielégítő. A téli hőmérséklet -30 fok alá is süllyedhet a térségben. Mivel a tábor közel van a határhoz, a járőrszolgálat mindig nehéz, ami nagyon igénybe veszi a katonákat. Az 5. Gyalogos Hadosztályt "kerekesszékes" hadosztályként is emlegették, mert a megpróbáltatások miatt sok katona különböző fokú fizikai károsodással távozott a leszereléskor.

Persze szerencsére később mindennek a fele sem bizonyult igaznak. Bár a tábor helyén és időjárási körülményein nem tudtak változtatni, azért főként a katonák önkéntesen végzett fejlesztéseinek köszönhetően javultak az állapotok, beleértve a tábor higiéniai feltételeit is, de hogy így sem lett luxusnyaraló, azt az a rajongók által készített alábbi képek érzékletesen tanúsítják.

http://www.soompi.com/forums/topic/346-rain-%EB%B9%84-bi-official-thread/page__st__25020







A Rainre is váró öthetes kiképzés menetéről áttekintést nyerhetünk ebből a kisfilmből, melyet a ROKA készített a katonaságra készülő fiatalok és féltő családjaik tájékoztatására. Nem kell nagy éleslátás viszont annak felfedezéséhez, hogy a fenti fényképek és a filmben ábrázoltak között elég nagy a kontraszt.



A bevonulást követően még az otthoniak is erősen az események hatása alatt álltak, Rain édesapja twitteren fordult a rajongókhoz, többek közt ezeket a szívszorító üzeneteket olvashattuk tőle:

"Üdvözlet minden Rain rajongónak. Elnézést kérek a megkésett köszöntésért. Jung Ki-chun vagyok, Rain édesapja. Jó délutánt kívánok. Minden olyan hektikus volt, hogy még nem is mondtam köszönetet nektek. Nagyon sok dolog történt a fiammal, olyan nyomorultul éreztem magam. Nagyon rácsodálkoztam és meglepett voltam miatta. Köszönöm nektek, hogy mindenkor támogattátok őt. Vigyázzatok magatokra a leszereléséig..."
"Nagyon nehezen vettem az édesanyjának a halálát, de nem ilyen mértékben. Azután, hogy a fiam elment, a szívemben nagy ürességet éreztem, és azóta folyton az emeleten találom magam a szobájában. Nem tudok másra gondolni, csak a fiamra."

"Egy nap már eltelt. Min gondolkodhat most a fiam? Lehet, hogy éjszaka éberen fekszik az apjáért és a húgáért aggódva... Komolyan aggódom miatta... Arra gondolok, hogy a következő időkben sok szívfájdalmon fog keresztülmenni..."

"Nem tehetek érte semmit, csak ütögetem a mellkasomat bánatomban...
Természetes, hogy lehetetlen szavakban kifejezni azt, hogy mit érez bármelyik szülő, amikor egyetlen szeretett gyermekét átadja a seregnek, de annyira szomorú volt látnom, ahogy távozik. Tudom, hogy a szomorúságát egy mosollyal próbálta leplezni, de látszott az aggodalom értünk az arcán."

"Ürességet érzek a szívemben most, hogy a 30 éves fiamat elküldtem a hadseregbe. A fiam ma reggel 9-kor lejött a lépcsőn és elvégezte a mély meghajlást előttem. Mikor meghajolt nekem, elkezdtek a könnyek hullani a szememből. Csendesen néztem, majd átöleltem őt. Aztán mikor elővette a tárcáját és átadta nekem, megint folyni kezdtek a könnyeim."
Október 15-én még két bejegyzése követte az előzőeket. A csomag, amiről beszél, látható a fenti ROKA-filmben. Elég sokkoló ajándék egy szülőnek a hadsereg részéről.
"A ruhákat, a cipőt, amit a fiam viselt, és a táskát, ami nála volt, amikor belépett a seregbe, ma délután meghozták a címünkre. Egy levél is volt a csomagban. A szememből eleredtek a könnyek a levelét olvasva. Inkább értünk aggódik, semmint magáért... Összefutnak a szavak előttem (mert könnyek borítják a szemeimet). A lányomnak mondtam, hogy olvassa el ő, én majd valamikor később fogom... Ma esik kint az eső..."

"Öt napja lépett be a fiam a seregbe. Végre egy kis megkönnyebbülést érzek az újságcikkek áradása miatt. Elég jól néz ki az egyenruhájában, de mégis miért fáj a szívem ezért? A szemeim már megint könnyesek. A lányom azt mondta nekem, hogy hagyjam abba a tweetelést, ne keltsek aggodalmat a fiam rajongóiban. (Nem tudom, hogy fejezzem ki a bocsánatkérésemet a rajongói felé.)"
Aznap Raintől is érkezett egy levél, amelyből Ha-na, a húga idézett, és fűzött hozzá néhány mondatot:
"Azt üzente nekem a levélben, hogy "Te vagy a legdrágább testvér a világon"..ㅠ De hamarosan nevetésben törtem ki, amikor azt kérte, hogy fürdessem meg Baekgu-t (ez a beceneve a fehér kiskutyájának, Generálisnak)... haha Figyelmeztetett, hogy biztonságosan zárjam be az ajtót, legyek óvatos a sötét utcákon, és figyeljek az autókra. Végezetül hozzáfűzött még egy dolgot: "Én rendben vagyok, szóval ne aggódj." ...... Hiszem, hogy jól fogja tenni a dolgát, mert nagyszerűen képes alkalmazkodni az új körülményekhez, és remekül csinálja, bármit is csinál."
Forrás: http://twitter.com/#!/kichun4379
Angolból fordította: rain bird


Posted Image
Rain ezalatt megpróbált beilleszkedni a Kulcs Alakulat új társaságába. Kezdetben ő is, a többiek is elfogódottak voltak, de lassan megtalálták a hangot egymással. 

A kommunikáció megindulásának módja egy kis derültségre is okot adhat, bár ha belegondolunk, hogy Rain egyetlen félelme a katonasággal szemben az étkezéssel volt kapcsolatos, mert tapasztalatból tudta, hogy az ottani adagokat neki nagyon alulméretezték - továbbá ismerjük a mélyen magában hordozott rettegését is az éhezéstől -, akkor már inkább csak kedvesen esendő a helyzet, amit leír ez a beszámoló:
"Rain eleinte nehezen szólt bárkihez. De egy napon megtörve a csendet végül beszélni kezdett az egyik rangidős katonatársához: Lennél olyan szíves, és tennél nekem még néhány kanál rizst?"
Hiába, a világsztárok is csak emberek, és ha éhesek, hát éhesek.

A katonatársak mindenfelől azt erősítették meg, hogy Rain nem próbált meg semmiféle kivételezettségben részesülni, természetesnek vette, hogy ugyanazt a bánásmódot kapja, mint bárki körülötte. Ez nem volt éppen szokásos a celebritásoktól, mert többségük néhány nap után a gyengélkedőn igyekezett átvészelni a nehéz időket. Pedig egy beszámoló szerint az első napjai elég nehézre sikerültek, mert még előítéletekkel is meg kellett küzdenie:

"A barátnőm szülei katonacsaládból valók - pokolian szerencsés! Az történt ugyanis, hogy a nagybátyja lett Rain parancsnoka abban a táborban, ahová Rain bevonult a múlt hónapban. A nagybátyja mindenféléket hallott már a hírességekről, és bár fogalma sem volt, hogy valójában mit csinálnak, úgy gondolta, hogy a rossz szokásaikat a legelején kell helyre tenni.
Ám a nagybátyja meggyőződésével ellentétben Rain katonai fegyelme nagyon szigorú volt, és ahogy a napok múltak, továbbra is jobb akart lenni a lehetségesnél is. A parancsnokban lassan sajnálat ébredt Rain iránt, és kedvesebb szeretett volna lenni hozzá.
Amikor Rain négy nap múlva már készen állt a kiképzőtáborba való áthelyezésre, akkor azzal a szándékkal, hogy beszéljen vele, meghívta egy kávéra az irodájába, és megparancsolta neki, hogy állítsa le magát. De Rain soha, az első naptól az utolsó percig, még ezek után sem engedett a fegyelmezettségéből, hiába kérte a lány nagybátyja, hogy lazítson."
                Credit to http://gall.dcinside...402&page=1&bbs=
               English translation by rain bird 



A hegyekbe való átszállítását követően a lazításra már nem is maradt túl sok lehetősége. Beindult a kiképző gépezet, és ennek lezárulásáig alig érkezett híradás Rainről. Annál inkább a végén. Bár a kiképzés megterhelő volt, nagyon nagy nehézséget nem okozhatott egy olyan embernek, aki a Ninja Assassinhoz vezető workoutot végigcsinálta. Az eredmények is ezt mutatták, mert az egységében a három legjobban teljesítő katona között végzett. Büszkén sorolták a lövészeti eredményeit: 9/10 a nappali, 10/10 az éjszakai lövészet találatainak száma. Azonnal "top marksman", azaz kiváló lövész lett a besorolása. Sikerrel leküzdötte az összes többi kiképzési feladatot is, rekordidő alatt tette meg a  30 km-es távot, kiváló volt egy perc alatti felülések számában (90). Túlélte a szimulációs és az éles harci helyzeteket. A kiképzés legnehezebb részének a gerillaharc mellett a CBR-t tartotta (chemical-biological-radial). Példamutatása, a többiek iránt mutatott segítőkészsége elsőrangúvá emelte a felettesei szemében is, akik nem győzték hangsúlyozni, hogy mindenben a többiekkel egyenlően bántak vele.


A kiképzés mellett még mindenféle feladatokkal bombázták őket, a hétvégéjüket is kitöltve, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy a véletlenül másfelé szállingózó gondolataikat is megfelelő mederbe tereljék. Természetesen a táborélet beavatási szertartással kezdődött, de ezen most nem valami kegyetlen játékot kell érteni, inkább csak amolyan összeszoktató szórakozást. Mindenkinek be kellett valamit mutatnia a többieknek, Rain is azt csinálta, amihez legjobban értett. "Amikor Rainre került a sor, hirtelen cipőt váltott és az átizzadt ruhájában elkezdte énekelni nagy slágerét, a Love Songot. Azt gondoltuk, hogy csak el fogja énekelni a dalt, de táncolt is az éneklés mellett. Az előadás alatt olyan intenzív átélés jelent meg az arcán, hogy kitört belőlünk a nevetés, mert az nem volt valami nagy összhangban az ideiglenesen ünnepire dekorált színpad szedett-vedett hangulatával." (http://cloudusa.wordpress.com/2012/03/22/audio-clipgif-an-intense-love-song-in-the-barracks/)


Rendeztek egy 12 csapat közötti katonadal-versenyt is. A vezető helyért fej-fej mellett küzdött két társaság, és Rain csapata egyetlen ponttal nyert annak köszönhetően, hogy Rain tanácsára lecserélték a kiválasztott dalukat. A jutalmuk egy 30.000 ₩ értékű ajándékutalvány mellett egy torta-party lett, nem csoda, hogy imádták érte Raint. De amúgy is folyamatosan arról számoltak be, hogy mennyire meglepte őket Rain melegszívűsége.


Bár Rain szeret játszani, azért valljuk be, keveredhet valami keserű mellékíz is mindebbe, ha arra gondolunk, hogy éppen egy rendkívüli tehetséggel megáldott előadót látunk abban a helyzetben, amikor a legnagyobb kihívást jelentő feladata egy amatőr verseny trófeájának megszerzése. Ráadásul a katonai kiképzés nemcsak a fizikumot veszi célba, hanem a lelket is. Nem túl vidám dolog arról olvasni, hogy szociális készséggyakorlásnak álcázott idióta feladatok végrehajtásáért hetente pontokat gyűjtögetve juthatnak el a kiskatonák a kánaánba - ami a külvilággal való kapcsolatot jelenti, mert ha összejön a maximális pontszámuk, akkor heti 3-5 perces telefonálásra nyernek esélyt. Lehet, hogy nem mindenki ért velem egyet, de ez bizony megalázó. Vagy erősebb lelkűeknek nevetséges. Rain mindenesetre teljesítette a feladatokat, egyetlenként megszerezve a teljes pontszámot. Úgy tűnik, nagyon akart telefonálni.


Letelt az öt hét és november 17-én elérkezett az avatási ceremónia ideje. Addigra már lehetett tudni, hogy Rain kitüntetésben fog részesülni, és kiemelt feladatot kapott az ünnepségen is. A kitüntetettek közül a legjobbakat öt szempont szerint (lojalitás, bátorság, felelősség, tisztelet, kreativitás) külön is méltatták, a táborparancsnok Rain esetében a tiszteletet emelte ki.


"Tanúsítvány.




A TISZTELET DÍJA tanúsítvány.


- 'Jung Ji Hoon'(Rain) részére, 35. Gyalogos Hadosztály -




A katona a szabályokat betartva kiválóan teljesített a 2011. évi 22. kurzuson, és a cselekedetei ragyogó például szolgálnak a többiek számára. Ezért az 5. Gyalogos Hadosztály parancsnokaként díjazásban részesítem.


2011. november 17.


Choi Byung Roh, az 5. Gyalogos Hadosztály parancsnoka."





Közben természetesen a család és a barátok körében is nagy volt az izgalom, hiszen az öt hét ebben a helyzetben nagyon hosszú időnek tűnik. 

Nem tétlenkedtek a rajongók sem, akikhez a hírzárlatban azért eljutott a katonai konyha nem túl jó híre, és a tettek mezejére léptek. Szorgos munkájuk eredményeképpen készen állt a kedvencük és az egész látogató különítmény számára készített ünnepi menüsor. 

Az ünnepségen Rain édesapján és húgán kívül még több mint húszan vettek részt, barátok,  a fellépő csapat és a menedzsment tagjai. 

Bár a sajtó is kérvényezte a részvétel lehetőségét, ezúttal nem nyert bebocsáttatást, újra hangsúlyozva, hogy az ünnepség nem Rain celebritás eseménye, Jung Ji-hoon katona meg csak egy a közlegények sorában, nincs szüksége a médiára.


Első pillantásra azonnal feltűnt mindenkinek Rain soványsága, nagyon hasonlított a Ninja Assassin forgatásakori önmagára. Rövidesen az is kiderült, hogy nem úszta meg sérülés nélkül a kiképzést, a bokája kifordult, és bár az ünnepségen nem mutatta, hogy problémája lenne, de utána még egy ideig kezelésre szorult.















Mindenki azt gondolta volna, hogy kihasználja az első adandó alkalmat, hogy a laktanya falain kívülre kerüljön. A parancsnokság engedélyezte is neki néhány órára az eltávozást, de legnagyobb meglepetésre ő inkább a maradást választotta. Talán sajnált volna egyetlen percet is a közlekedésre pazarolni azokból, amiket a szeretteivel tölthetett, talán nem akarta közel engedni magához a rajongókat, érdeklődőket, a leskelődő médiát, vagy egyszerűen a sérülése miatt tartotta jobbnak így dönteni. Mindegy is, a lényeg, hogy a beszámolók szerint jól sikerült az ünneplés. Mindenkinek feltűnt a kiéhezettsége, az első két órát folyamatos evéssel töltötte. De aztán volt élménybeszámoló, viccelődés, és sok-sok tanácsot is kapott a helyzet túlélésére már katonaviselt barátjától.





A hagyományos forgatókönyv szerint ilyenkor a szülőknek örülni szokás, és hazafias érzésektől is dagadó kebellel büszkének lenni gyermekükre. Azonban Rain édesapja mintha máshogy élte volna meg az eseményeket, és ennek hangot is adott a twitteren két bejegyzésében.

"Ma találkoztam a fiammal. Sokkal inkább szánnivalónak tűnt, mint férfiasnak, bár nem tudom miért. Fájt a szívem. Azonnal rátalált a tekintetem, ami elgondolkodtatott - határozottan ő volt a legkiemelkedőbb alak a katonák tömegében. Nézve őt, a könnyek (hirtelen) patakzani kezdtek a szememből. Teljesen dermedt voltam. Csak néztem őt...! Köszönöm neki, hogy türelemmel viselte.
Aggódom az egészségéért. Nem mutatta ki a fájdalom jeleit ! pedig még szenvednie kellett a sérülésétől, mert a kiképzés alatt kificamodott a bokája."


"Köszönet a fiam összes rajongójának. Hazaértem a ceremónia befejezése után. A fiam arca beesett volt, amikor megláttam őt. Nem tudtam felvételt készíteni róla, ahogy evett, mert annyira elfoglalt voltam. Ő és a barátai (mind a 24-en) élvezték a jószívvel készített ételeiteket."


Forrás: http://cafe.daum.net/YShwarang
Angolra fordította: rain bird



A legnagyobb élmény mégis az lehetett, hogy újra együtt volt a csapat egy része.
















Szerző: Harudo11


A képek forrása: http://twitpic.com/74o6hg
http://twitpic.com/74o9b5
http://twitpic.com/74nvpz
http://twitpic.com/74mvhf
http://twitpic.com/74lli5
http://twitpic.com/74lkl3
http://twitpic.com/740o56
http://www.soompi.com/forums/topic/346-rain-%EB%B9%84-bi-official-thread/page__st__25160














1 megjegyzés:

ququcs írta...

Köszönöm, hogy ezt olvashattam!