Végtelen erőfeszítés, végtelen kitartás, végtelen szerénység. (Rain vezérelve)

Tudtam, hogy ránézésre nem tűnök valami nagy számnak, a megjelenésem sem túl vonzó, de a bensőm elég rendkívüli. Minden színpadra lépés előtt azt mondom magamnak, hogy én vagyok a legjobb, és minden előadás után ugyanúgy azt, hogy nem én vagyok. Ezért minden fellépés előtt 120 százalékosan kell felkészülnöm, hogy az előadáson 100 százalékos teljesítményt tudjak nyújtani. Ennek érdekében minden álló nap folyamatosan képzem magam. Már nagyon hosszú ideje alváshiányban szenvedek, mert ha éppen nem dolgozom, akkor vagy edzek, vagy a koreográfiákat és a dalokat próbálom. Éppen úgy, mint a filmfelvételek idején, ha valamit nem csináltam jól, képtelen vagyok aludni. Akár színészként, akár énekesként, a legjobbat kell tudnom kihozni magamból. De nem kell aggódni, hogy most nincs elegendő időm az alvásra, jut arra majd bőven a halálom után. (Rain)

Ez a fiatalság, ez az egészség... és a túlcsorduló önbizalom... az erőfeszítés, amit az oly hihetetlen előadásai sikeres megvalósításáért tett... és a tehetség, amit felmutat, ezek töltenek el spontán tisztelettel engem. Azt gondolom, hogy a történelem a fontos személyiségek között fogja jegyezni. Úgy, mint aki színészként és zenészként egyaránt sikeres lett. ...
Ami igazán meglepő Ji-hoonban, az az, hogy egyfajta düh, bosszúvágy és szomorúság, az összes efféle sötét, komor negatív motiváció az ő esetében rendkívül optimista és derűs módon ölt testet.
(Park Chan-wook rendező)

Consolatory Train (2013.03.25.)



A mai Consolatory Train koncert a tüzérségi helyőrségen volt. Mégis szélsebességgel érkezett egy felvétel, melyen pont azt a zárójelenetet láthatjuk, melyet az egyik jelenlévő rajongó így írt le:


A felvétel itt megnézhető



Azok a rajongók, akik ma elmentek a Consolatory Train műsorára, úgy tűnik, hogy megütötték a főnyereményt^^ Egy női alkalmazott megpróbált közbelépni, de a Hercegünk ragaszkodott hozzá, és egytől egyig kezet fogott a rajongókkal.

Az egyik szerencsés rajongó írta, hogy a Hercegünk keze nagy és meleg volt, lágy és kellemes illatú. Még sokáig érezte a kézfogás után azt a finom illatot^^.

A befejező szám után a csapat minden tagja visszament a színpadra, hogy elköszönjön a hallgatóságtól. Aztán egymás után elhagyták a színpadot, és a Hercegünk maradt utoljára. Amint jött lefelé, az összes katona úgy viharzott feléje, mint egy kommunista osztag. Kicsit meglepődött, de mosolygott, méghozzá nagyon huncut mosollyal. Azok, akik mellette álltak, kiszóltak, hogy ez veszélyes, és megmentették őt^^.
















































 Forrás:  http://memo-rain.ning.com/profiles/blogs/fancam-13-03-25-rain-consolatory-train
http://memo-rain.ning.com/profiles/blogs/pic-13-03-25-rain-consolatory-train

Bejegyezte: Harudo11



















dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)